Visszavág a sors

Minden hajnallal ugyanúgy ébredek,
Mint, aki utoljára kél.
Minden alkonnyal úgy számolok el,
Mint, aki jó bírát remél.

Mert tűrtem, hallgattam éppen eleget,
Úgy, ahogy a legtöbb ember él.
Bírtam fájdalmat, durva ütleget,
Így fizettek jámborságomért.

De akárhogy rám tiporsz, talpra állok én,
Hittel élek, nem hagyom magam.
Neked a vagyon az egyetlen remény,
Látszatra színarany, de biztos híja van.

Átkozz, kínozz, s ha mindez nem elég,
Vedd el az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajtad vissza még.

Kényes úr a földes úr, mint minden hatalom,
De pörös számat nem foghatja be.
Nem alhat, ha sanyargat, mert elbánok vele.
Talán ő is tudja, jobb lesz nélküle.

Átkoz, kínoz, s ha mindez nem elég,
Elveszi az életem felét!
De visszavág a sors, hiszen úgyis tudom rég,
Hogy háromszor veri ezt rajta vissza még.

Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.
Háromszor veri ezt rajtad vissza még.