Nélküled

Árnyék fény nélkül...
Mondat szó nélkül...
Tenger víz nélkül...
Ennyi vagyok nélküled én!

Dallam hang nélkül...
Felhő szél nélkül...
Erdő fák nélkül...
Ez lettem nélküled én!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már,
hogy te is hiszel a mesékben,
hiszel ugyanúgy még talán!

Ugye tudod mit ígértél?
Hogy mindig rám találsz.
Bár ismersz rég,
ha álmodban látsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Jöjj el álmomból,
jöjj el vágyamból,
minden sóhajból,
Angyal, kit nem láttam még!

Minden harcomban,
minden vad szóban,
minden arcomban,
ott vagy és csak tőled lesz szép!

Nézz rám! Ismerj Rám, némán,
szavak nélkül is értem már!
Legyen aki megvéd,
legyen aki rád vigyáz!

Hát legyen aki elkísér,
aki érted mond imát,
és mindig rád talál.
Bármerre jársz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!

Minden nap fáradt lánggal ég.
Nélküled!
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom hova sodor a szél,
de úgysem hiszem el,
hogy igazán itt felejtettél!
Amíg jót ígérsz, te jót remélsz,
hát lépj ki álmomból:
Régen élsz!