Kösz

Túl boldog vagyok éppen
Alig állok a lábamon én
Egyetlen szomorúságom van csak
De az is oly szép
Túl boldog vagyok éppen
Alig állok a lábamon már
A vihar pont elvonul, addig
Annyi legyen csak, amennyi muszáj
Számolunk tíztől vissza
Mire végzünk, kezdődik ám
Az élet, amire mindig vágytál
Mindenkit puszilok, csá!
10, hogy semmit sem bánok
9, hogy szerettem már
8, hogy mindennek vége egyszer
7, hogy egy picikét fájt csak
6, hogy páran szerettek
Kösz a friss levegőt!
4, hogy nem halok éhen
3, a vizet a vízen lebegőt
2 hajót ott a horizontnál,
Ahogy metszi az éjfeketét
Az egyetlen szomorúságom
Kösz, hogy minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó
7 főbűn szinte mind megvolt
Kösz, hogy sose haragudtál!
Kösz a családomat!
Kösz nekik, hogy egy szó nélkül kibírták!
Szép, hogy lassan eltűnök
Hol volt hold, hol nem volt
Ahogy behúzom az ajtót,
Rögtön kinyílik a mennybolt
Kösz az esőt mindig
Akkor is, ha megáznék
Kösz, hogy minden pont így jó!
Szóval annyi csak, hogy:
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Kösz, hogy egy kicsikét fájt csak!
Kösz, hogy semmit sem bánok!
Kösz azt, hogy szerettem már!
Kösz, hogy mindennek vége egyszer!
Hogy minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó
Minden nagyon jó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó
Minden nagyon szép
Minden nagyon jó
Minden nagyon jó-ó-ó-ó-ó-ó

Egyedül

Olyan bonyolult vagyok és olyan mély
Csak én vagyok nekem a nagy regény,
És csúszok bele a sok hiányba
De mehetek bármely irányba

És nem horkol velem százöt kiló
(De leszólít folyton minden tahó)
Ha sírok az esőben titokban,
Még olyanom sincs, akivel megosszam

Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...

Van némi gondom az evéssel
Zabálok vagy beérem kevéssel
És nézd milyen szépen lefogytam
Csak néha nyüszítek a sarokban

Ha öreg leszek meglesz mindenem
De nem fogja meg a ráncos kezem
Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom
De nem lesz unokapuszi a májfoltokon

És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodában

Nem kár

Kiteszem a szívemet a küszöbre
Valaki ma falatozhat belőle
Ez a tetem olyan, mint a valóság
Meglátják, és elfutnak a hiénák

Az idő megáll
Ha a szív lejár

Beteszem a szívemet a sütőbe
És megeszem a bánatot ma ebédre
Gyakran szoktunk lakmározni belőle
Pedig kihányjuk majd, úgyis tudjuk előre

Az idő megáll
Ha a szív lejár
De utána már
Ezért se kár

Kiteszem a szívemet a szemétbe
Egy ideje már nem nézek a szemébe
Annak, aki vicsorog a tükörbe'
Így könnyebben hagyom benne a vödörbe'

Aztán onnan sír, hogy más lesz boldog helyettem
És ezt eddig egyfolytába' bevettem
Nem eshetek újra ilyen hibába
Úgyhogy kibaszom a szívemet a picsába

Az idő megáll
Ha a szív lejár
De utána már
Ezért se kár

Nem kár
Nem kár
Nem kár
Nem kár

Nem kár
Nem kár
Nem kár
Nem kár

Világcsavargó

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam.
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én.
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban.
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem,
és a kelleténél mindig nagyobb a szám.
De igaz vagyok és soha el nem felejtem,
hogy mit tanított az életről apám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Tudom, hányszor imádkozott értem,
és éjszakánként mennyit sírt anyám.
Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túl éltem.
És, hogy most is sír, de akkor is büszke rám.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát,
kaptam már eleget a sorstól,
tanultam a jóból, a rosszból.

Csend van, megyek az úton, nem szólnak hozzám.
Nincsen szeretőm, nincsen ágyam, nincs hazám.
De bárhol járok, nekem mindenütt ugyanúgy jó.
Én, a nyughatatlan világcsavargó.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam..

Árnyék és fény

Nem mindig az fáj jobban
Ami vérzik. Van,
Hogy az, ha valaki marad
Vagy az, ha többé nem jön már…
Vagy az, hogy hogy tehetted azt
Amit te soha nem tennél
Néha nem is ismersz rá
Még saját lényedtől is félsz…

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Épp melléd áll egy koszos busz
Ráírva valami
Pár buta sor is üt
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki Erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor és…
Hogy aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig Árnyék, félig Fény
Mert azt mondtad: ne félj,
A Sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: Élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!

Nem mindig az jó
Amire vágytál
Aztán van, hogy megkapod
És szépen lassan kicsinál
Vagy, hogy szerethettél úgy
Ahogy nem szerettél még
És abból hogy lett ilyen út
Hogy végül egyedül lettél

A fájdalomban szép az
Hogy véletlen az nincs
Egy ház falához érsz, rajta pár soros graffiti
Pár buta sor is üthet
Ha időben kapod
Istenem, én szeretem a humorod!

Hogy aki erős túl van pár büdös pofonon
Hogy aki szeretni tud, belehalt párszor
És aki boldog, tudja jól, mi a fájdalom
Az ember szíve félig árnyék, félig fény
Mert azt mondtad: ne félj
A sors tanít, nem bánt
És találkozunk még
Valahol odaát!
Mert azt mondtad, hogy: élj!
Szeresd magad, ne bántsd!
Hogy találkozhassunk
Egyszer még odaát!

Titokban

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Minden titok tudói ők.
Látják amit te rejtegetsz.
Titkon téged is vigasztalnak,
Ha ártatlan már nem lehetsz.
Test és szellem egymás ellen
Ritkán vét csak odafenn.
Minden titok ismerői
Nem fecsegnek sohasem.

Mikor a költözőmadarak útra kelnek,
Ők féltik őket újra majd,
Elhárítanak az útjukból
Pár váratlan és durva bajt.
S ha mégis bármelyik eltévedne,
Pihenhet köztük, míg szól a dal.
Lehet, hogy majd valamit kérdez,
De választ immár nem akar.

Titokban, a sötét mögött
Világos van éjszaka.
Kialszanak a lángelmék
Kész a válasz: kész a tea.
Kéz a kézben, felhőpamlagon
Elhevernek, és szól a dal.
Némelyik olykor még kérdez,
De választ immár már nem akar.

Élet

Beszélj hozzám és ne rólam
Én az életem nem a falra írom
Mondd a nevem
mert ha te mondod
akkor én is más vagyok
Vess keresztet
a csendet hallgasd meg
mi az amit elfelejtenél

Élet halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg a tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életed a halál előtt

Inkább gyűlölve szeress
mint hogy elfogadsz és megvetsz
Megvárom csendben amíg igazam lesz
Vess keresztet
a csendet hallgasd meg
mi az amit elfelejtenél

Élet halál előtt
Itt hagyni bárki képes
Hát éld meg a tegnapot a holnap előtt
Hagyd a félelmet magad mögött
Éld az életed a halál előtt

Szerelmetlen dal

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál
Ahogy megölni tudnál...

Nem akarok én senkit bántani
Legfeljebb magamat
Csak egy napot kérek, hogy ne tudjam meg,
Hogy holnapután már nem élek

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Te is elfogsz múlni
Hagyom hogy fájjon
Egy a sokból, nem bánom
Mától úgy számíthatsz rám
Ahogy én számíthattam Rád

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

A sorsunk meg van írva?
Vagy megváltoztatható?
Ha a sorunk meg van írva
Én azt megváltoztatom
Mert ha nem nekem vagy szánva
Azt én el nem fogadom
Más keze ne érjen
Vagy Isten engem úgy segéljen

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál
S úgy ölelj, most úgy öleljél át
Ahogy megölni tudnál

Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád
Mától úgy számíthatsz rám,
Ahogy én számíthattam Rád

Te leszel a párom
Te vagy az én gyászom
Isten engem úgy segéljen
De úgysem ért meg minket

Bújócska

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Már régóta nem keres senki, hogy hol vagyok én.
De jó is lenne, ha néha azért keresnétek,
Szeretnék újra ott lenni a legelején.

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!"
És rohannánk egymás felé, tisztáson át.
S én se csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Most sehonnan nem látszom, hová is bújhattam, tényleg.
Ócska bújócskának mondanám, ami folyik.
Úgy besétálnék közétek, hogy: „Hello, a lényeg
vagyok, nem is tudom, eddig miért nem voltam itt"

Ha tudtam volna, hogy ennyire nem keres senki,
Nem bújok annyira bonyolult helyekre el.

Akkor remélem, végre azt kiáltanátok, „ott van!",
S rohannánk egymás felé egy tisztáson át.
És nem csinálnám már, amit ilyenkor szoktam,
Nem lennék pokróc és nem lennék vastag kabát.

Debora

A neved után ott a jel
Én felkiáltom, hogyha kell
De így ordít, magamból kifordít
A szavad után mély a csend,
Ebben megmaradhatnék Neked
Örökre némán
Úgyse hallgatsz énrám.
Egy ideig próbáltam figyelni,
De rég nem tudom már követni
Mi a jó lépés?
Nem is értem a kérdést.
Mindig újat húzunk a kalapból,
Kiforgattak a szavakból
De remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem

A forgó szél elvonult
Fújjuk le a háborút
De hidd el még jobb lesz,
Ha engem nem szeretsz
Tévedtünk már belátom
Elengedlek barátom
És remélem ez most átment
Tisztuljon felettünk az ég
Egyikünk erre majdnem ráment
Maradj mindig ennyire szép
Nincs is más dolog,
Nincsen már dolgod velem,
s még mindig mondod

Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Debora
Debora
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Debora
Remélem ez most átment
Debora
Tisztuljon felettünk az ég
Túl sokszor hallgattunk a rossz szóra
Egyikünk erre majdnem ráment

Virághajlam

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Innék, nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kis gangokon ázok
Macskák teraszán
Kaspó cigarettázok
Senki nem vár rám!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Üres lakás, plakátmagány
Ültess növényt, úgy legyél vagány
Várd a fényt, jöjjön el
A tavaszt már nem felejted el

Virágzik a város
Senki nem néz fel
Ha minden emlék sáros
Majd a jelen átölel!

Fény kell és víz
Virág, hogy egyedül ne légy
Fény kell és víz
Virág, mert együtt nem elég!

Vágyam a virághajlam
Mindig halljam meg a csendet a dalban
Fény kell és víz

Csak fény és csend van
Egy virág néz egy régi ablakban
Ott néz, de nincs karom
Less nőt, more növényt, ezt akarom!

Kedvenc Felhőmnek

Kifordult szervek között,
Bágyatagon,
Nézem a narancsra,
Panírozott.
Égen szalad,
A luftballon,
Két kézzel erősen,
Kapaszkodom.

Milyen pici,
Az egész világ,
Pici domb,
Pici kert,
Aprócska ház.
Apró szemek,
A sok kis bogár,
Pislog csak egyikse,
Semmit se lát.

Mmm, mmm.
Mmm, mmm.

Látlak,
A felhők alatt,
Vagy a felhő vagy.
Kedvencem az összes,
Felhő közül.
Szivárvány a,
Napfény ha a,
Görbülő ajkaid,
Szélére ül.

Most zuhanok át,
A szemeiden.
Nem pislogsz,
Hagyod,
Hogy földet érjek.
Most fordulok ki,
Bágyatagon.
Maradunk egészek,
Egymás szivében.

Mmm, mmm.
Mmm,
Mmm, mmm.

Kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.
A kedvenc felhőmből,
Hull az eső.