Maradj így

Egy hét eltelt megint
Úgy volt, mire virrad itt leszel
Hallom a hangod
Odakint
De sehogy sem érlek el
De Te itt állsz, ugye itt állsz
Csak én nem látlak már

Humoros a magàny egy hét után

Most a Földre szállsz, vagy én csak képzelem
Bolond vagyok talán
Sokszor történt már ilyen
De a végén az út végén, ez nem számít sosem
Egy tiszta gondolat jutott még Nekem

Maradj így,
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél
Lassan összeforr
Nem tátong az űr tovább
És a lélek meghajol
Elengedi bánatát
Mert a végén
Az út végén
Egy éber éjszakán
Én újra álmodom csendben a múzsám
Maradj így
Hadd nézzelek hajnalig
Maradj így
Nézhetlek, ha nem vagy itt
Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Hogy nyugszik a Nap most
Hogy nyugszom meg én
Jönnek a hosszú esték
Jönnek
Jönnek felém
Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Minden vihar lassan
Nyugovóra tér
S mély álomba ringat, majd a szél

Ha menni akarok

Nincsen semmim - el nem hagytam
Hideg a presszó, egymagamban
Nem szeretnek, én nem bánom
A szabadságom minden láncom!

Borízű hajnal, illatod ébreszt
Szikra az ajkad, a csókod eléget
Villan a szemed, neked ez játék
Nélküled iszom reggel a kávét

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Eljössz ma hozzám rövid szoknyában
Cigit sodorsz majd nekem az ágyban
Cukrot is teszel kávéscsészémbe
Még most se tudom, mit kérsz cserébe

Elmegyek hozzád rövid szoknyában
Cigit sodrok majd neked az ágyban
Cukrot is teszek kávéscsészédbe
Még most se tudom, mi lesz a vége

Megkapsz tőlem bármit, ha úgy akarod
Édes, ne álld el előlem, kérlek a napot!
A fogkefédet holnap is itt hagyhatod
Édes, csak engedj el, kérlek, ha menni akarok!

Árok, árok, de mély árok
Nem gondoltam, hogy így járok
Nem vigyáztam, belé estem
A szerelem rabja lettem...

Úszom a Nap felé

Elfordulok, a zajban az összes hang elkésik,
Nem kéne már hallgatni a régit, semmi baj,
Elmegyek nyaralni, te leszel a tenger,
Fürödjünk együtt, az eső most nem kell

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Úszom a nap felé
Úszom a nap felé

Át fogom lépni a peremed a határ mentén,
Egy nagy ugrással föléd a víz mélyén,
Aztán nem kell repülni, elszáll majd a kényszer,
Nem téveszt álom, ez egy valóságküszöb éppen

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Szaladok még, amíg utolér,
Szemed az eszembe lyukat mesél,
én nem beszélek, te nem beszélsz
Maradok még és lehetnél
Te az, aki tart, míg fúj a szél,
Hajón az árboc te lennél

Úszom a nap felé
Úszom a nap felé

Jobb lesz holnap

Melletted fekszik,
a tévét nézitek.
Elalszik közben -
ő nem néz filmeket.

Fázom a fénytől,
ennyit súg neked.
Lekapcsolsz mindent,
így öltözteted

Másnap éjszaka
egy buszból integet.
Visszaintegetsz,
de nem veszel jegyet.

Nem látja senki más
a könnytörölgetőt.
A busz már elment rég,
de te még látod őt.

Itt maradtál egyedül.
Merre tovább?
Kiderül, és persze nem igaz,
hogy nincsen semmi baj,
de kicsit jobb lesz holnap.

Kicsit jobb lesz holnap.
Kicsit jobb lesz holnap.

Augusztusban volt,
mentetek haza.
Napfénnyel telt meg
a háznak ablaka,

és csak nő és nő
a világosság,
amíg emlékszel,
amíg gondolsz rá.

Itt maradtál egyedül.
Merre tovább?
Kiderül, és persze nem igaz,
hogy nincsen semmi baj,
de kicsit jobb lesz holnap.

Kicsit jobb lesz holnap.
Kicsit jobb lesz holnap.

Elhiszem

Arcán végtelen fájdalom
Ajkán hallgat a dallam
Tudja, hogy sírnia nem szabad
Csak magának suttogja halkan

A világot senki se mentheti meg
Egyedül az, akinek elhiszed
Hogy békét hoz mindenkinek
Hogy rábízhatod az életed
A bűnöket, a titkokat
Az örömöt és az álmot

Kapukat tár, országa vár
Ha a szívedet te is kitárod
Igen, elhiszem
Több nincs nekem

Még csak 16 éve telt
Mikor szárnyak zajára ébredt
Az angyal elébem térdepelt
És súgta e szent igéket

A világot senki se mentheti meg
Egyedül az, akinek elhiszed
Hogy békét hoz mindenkinek
Hogy rábízhatod az életed
A bűnöket, a titkokat
Az örömöt és az álmot

Kapukat tár, országa vár
Ha a szívedet te is kitárod
Igen, elhiszem
Több nincs nekem
Istenem

Arcán végtelen fájdalom
Ajkán hallgat a dallam

Csend leszek

Hé, itt vagyok a rádióvételen
Körülöttem csillagok, és elfog a félelem
Már nem hallom a hangodat át az éteren
Percre perc és napra nap
Végül megfagy az értelem
És szétesem, lassan szétesem

Hé, egymagam az idő végtelen
De a készleteknek vége van
Nem is sejtheti senki sem hogy
Milyen volt a nagy vihar, ami átzúgott a Földön
Az élet elillan hamar, hát illene megköszönnöm
De rögtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek

Hé, nem lehet, hogy csak én maradtam hátra
A felelőtlen embereknek utolsó példánya
Se kép, se név, se szó, se szám
Csak egy űrbe küldött dallam
Emlékeztet rá, hogy egyszer
Itt éltem és haltam, csak halkan

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek

Csoda volt látni a nagy vihart
Csoda volt az élet a Földön
Az utolsó lélegzet még kitart
De az űr végtelen börtön

Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek