Hé, itt vagyok a rádióvételen
Körülöttem csillagok, és elfog a félelem
Már nem hallom a hangodat át az éteren
Percre perc és napra nap
Végül megfagy az értelem
És szétesem, lassan szétesem
Hé, egymagam az idő végtelen
De a készleteknek vége van
Nem is sejtheti senki sem hogy
Milyen volt a nagy vihar, ami átzúgott a Földön
Az élet elillan hamar, hát illene megköszönnöm
De rögtön
Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek
Hé, nem lehet, hogy csak én maradtam hátra
A felelőtlen embereknek utolsó példánya
Se kép, se név, se szó, se szám
Csak egy űrbe küldött dallam
Emlékeztet rá, hogy egyszer
Itt éltem és haltam, csak halkan
Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek
Csoda volt látni a nagy vihart
Csoda volt az élet a Földön
Az utolsó lélegzet még kitart
De az űr végtelen börtön
Még szól a dal, most még nem lehet
Még zeng a hang bennem, a húr remeg
Kimondom még egyszer a szent nevet
Aztán már örökre csend leszek
2 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése