Ősi láng

Minden szó
Olyan jó
Olyan forró
Olyan vigasztaló
De a száj
Csak vár
Érzi már
Kimondani fáj
Így csak hallgatunk
A büszkeségtől
Elnémulunk

Itt a pillanat
De elszalad
És több lehetőség
Nem marad
Hogy szólj
Hogy kérj
Hogy beszélj
Hogy szívemhez érj
Most is csak hallgatunk
Lehet, hogy örökre
Megnémulunk

Késő lesz sírni, ha eltűntem
Most próbálj gondolni rám
Most lobogjon a szemünkben
Az az ősi-ősi láng

Hívj
És várj
Ha érkezem
Magadba zárj
És félts
És szoríts
Úgy kell, hogy bátoríts
És lángolj velem
És tetszeni fog
Hogy a tűz vagy nekem

Édes

Megőrjít a hangod a telefonban, kiszárad a szám.
Egy szívroham, ahogy nyílik az ajtó, és kattan a zár.
Siess, siess, siess! Érzem, hogy elönt a láz.
Ügyes, ügyes, ügyes. Elindul velem a ház.

Kés a nyelved, szakítsd fel bőröm bársonyát!
Érzem, a vér mézédes illata a fejembe szállt.
Gyere vegyél, vegyél, vegyél! Ma éjjel a tiéd vagyok.
Gyere egyél, egyél, egyél, ma mindent neked adok!

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség,
S egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd szét!

Forró eső vagy, lassú méreg, éhség a neved.
Megszökni késő, leszokni rólad nem lehet.
Egy ölelés, ölelés, ölelés - ma mindenem neked adom.
Egy lövés, lövés, lövés hasít át a hajnalon.

Édes, gyere és sodorj a mélybe!
Édes, hát meríts a fénybe!
Talán csak egy pont a mindenség,
S egy pillanat az öröklét.
Édes, hát kérlek, most ne törd
Kérlek, most ne törd,
Kérlek, most ne törd szét!
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere és sodorj a mélybe!
Gyere és meríts a fénybe!
Édes, hát kérlek, most ne törd szét.
Gyere és sodorj, gyere és sodorj,
Gyere és taszítsd a fénybe!
Édes, csak egy pillanat, csak egy pillanat,
Csak egy pillanat az öröklét.
Gyere, kérlek, most ne törd szét!

Katasztrófa

Ott már vége, de itt még tart
Mert minden, de minden relatív
Az Eiffel-torony még áll
De már reszket a Diadalív
A Himaláját már magába fogadta
A Mariana-árok
Emberek? Itt-ott még vannak
De már nincsenek köztük határok

Aki sok jelet ismer, az sok képet ért
De mit jelent az, hogy a világ véget ért?
Na jó, a villanás fénye még nem ért ide
Valaki látja-e már? És még megérti-e?
Vagy csak nézik és azt gondolják
Hogy valamiről valahol
Megint készült egy fénykép
Ami az utókornak szól?

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Nézd a világ változik
Minden újra egyszerű
Letisztult formák, érvényes normák
Pár lángoló betű
Ennyi az egész, az egész csupán
Pár be nem tartott parancsolat
Ránkszóltak, hogy mit ne tegyünk
De mi többre becsültük a kalandokat

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

Kiszáradt a tenger és kiszáradt a tó
Így már nemigen készül el
A vers ami mindenkinek szól
Pompeiben a küldönc és a rajzfilmben Popeye
Megdermednek megint, de már semmire sem int ez a jel

Katasztrófa, nagyon nagy érzés, felismerem!
Ledől egy templom, betör a fény, élvezd te is velem!
Ha már az eredendő bűnt is együtt éltem át veled
Az elkerülhetetlen büntetés legyen
Még nagyobb élvezet!

34. dal

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled

Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el
Ne adj fel, ne adj el, ne fuss el
Nincs hang, nincs hír nélkülem
Nincs tér, nincs híd nélküled

Próbáltam már, s lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
S ez visszatart

Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat
Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad
Van hely, hogy átölelj, ez jutott
Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el
Nincs múlt, nincs esély nélküled
Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part
Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part
Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part
Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Forró vér

Bíbor bor
A mámor íze
Vörös bársony
A hús lángoló színe
Mosolyom éhes
Kés a torkodon
Iszod a szavaim édes
S eszed veszted tudom
Forró vér
Érzem a testedet
Életerő
Meglopom lelkedet
Forró vér
Enyém mindened
Időtlen idő

Gyönyörű bűn
Féltékeny titok
Elolthatatlan vágy ami vagyok

Csak egy pillanat a végtelen
Szíved megmérgezem
Ölelnem, ölnöm kell
A vágy, mi jár száz ágyon át
Gyorsabb halálnál, erősebb az életnél
Ez az erőszak szerelme
Megrabollak, éjjelem
Ez az erőszak szerelme
Nem voltál, nem leszel
A pillanat kell a testedből
A pillanat kell a véredből
A pillanat kell a hangodból
A pillanat kell a szívedből
Belőled élek

Virrasztó

Hagyd a szavakat,
így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz
Vagy ha a kéz ölelni kész
Vágyad hatalom,
De legyél a vígaszom
Jutalmam, vagyonom,
Rész helyett egész.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Hagyd a szavakat...
Tested menedék...
Vágyad hatalom...

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Hajolj bele a hajamba

Vigyél messze május
Vezess a Nap felé
Szélvédőn a lábam,
Kezembe chardonnay
Göndör fürtű fák közt
A szél csak lehelet
A lányok, hogyha megjössz
Nagyon szeretnek

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba
Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba

Ingemet letépik
A rajtam hagyott szemek
Bonts rügyet tavasz
Bimbóm a szív felett
Napsütötte utcán
Állni most a jó
Virágzik a test
Szívszenzáció

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba
Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba

Kéményseprő járdán
Macskák napoznak
Az ablakokban párnák
Fénytől dagadnak
Könnyebb így az álom
A rosszkedv elvonul
Ha vasárnap a föld
Virágba borul

Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba
Nézz mélyen a szemembe
Tedd a kezed a farzsebembe
Hajolj bele a hajamba
Dúdold bele, hogy labamba

Miért múlik?

A szavak peregnek, mint homokszemek a szélben,
Az esélyed akkora, mint az árnyék a délben,
Nincs még nyugalom a lelked tengerén,
Gondold át, gondold el!

A nyugalmat keresed valaki karjai között,
A kedves egy lélegzetét, a szerelem erejét,
Még sincs nyugalom a lelked tengerén.
Gondold át, gondold el!

Miért múlik minden nap mintha az utolsó volna,
Miért álmodsz úgy mindennap mintha mindig éjszaka volna,
Mintha mindig éjszaka volna?

Miért múlik minden nap mintha az utolsó volna,
Miért álmodsz úgy mindennap mintha mindig éjszaka volna,
Mintha mindig éjszaka volna?