Dörömbölnek a vágyak

Jó vagy az ágyban, és tetszel nekem,
Lehetnél akár a hű, a hű kedvesem
De nem vagy hű, csak néha kedves
Hozzám és a többiekhez
Na gyerünk...

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Ha nem vagy itt, akkor vágyakozol
Ha itt vagy akkor, megöl az unalom.
Nem élhetek veled se nélküled,
Szétzilálod az életem .

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
Hogy elveszítheted

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
hogy elveszítheted
(ami jár neked)

Gyilkos szerelem

Megöl majd érted a szerelem
Hátulról támad majd nekem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Leszokni rólad nem tudok
Még egyet még egyet akarok
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Túl nagy a hely és túl kevés az idő
Túl sok a férfi nekem túl kevés a nő
Ne válassz engem én úgysem az vagyok
Egy életen át még én sem hazudhatok

De egyszer próbáld meg velem,
Kegyetlen, utolsó szerelem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Ez lesz az utolsó alkalom
Az utolsó ugrás az utolsó napon
Az utolsó szó, az utolsó lapokon
Ez lesz az utolsó, hiába számolom

A pusztulás lebeg fejünk fölött
Az utolsó ember a sarkon rád köszön
Utolsó napunk, utolsó perce
Csak a vágy villamosa
Nem jár már erre

Szemellenzős szexuális élet
Testünk, lelkünk az őrült vágyaké lett
Elegánsan verd fejed a falba
Agyad a ruhád, nehogy bemocskolja.

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Végtelen utazás

A szél kócos hajam arcomba vágja,
Kicsit felébredek.
A sötét árnyak, csak fényre várnak,
Őket is magammal viszem.

Fáradt a szemem, zsibbad a lábam,
Autóm alattam nem pihen.
Utazom kitűzött célom felé, de
Ne hidd, hogy ezt elhiszem, oh, ne!

Az út mellett emberek állnak,
Arcukat elmossa a sebesség.
Belőlem ők is csak foltokat látnak,
S ez elég nekik, pedig többet ér.

Ha jeleznének, intenének:
Álljak meg, mert kellek még!
Azt hiszem ez elég lenne,
S a végtelen utazás véget érne.

Utazom, utazom
A világon át, az éjszakán át,
Utazom egy életen át.

De kell valaki, aki utamon elkísér,
És velem van a nehéz időkben,
S foghatom a kezét, ha az jó.

Ha valaki egyszer megérti azt, hogy
Miről is beszélek, az már nagyon jó.
S az utam nem volt,
Nem volt hiábavaló.

Szedegetem

Elég volt, kidobok mindent,
Elég volt, hogy minden rád emlékeztet,
Elég volt, hogy minden nap várlak,
Elég volt, hogy csak téged látlak.

De rég volt, hogy itt jártál nálam,
De rég volt, hogy enyhítetted vágyam,
De rég volt, hogy foghattam kezed,
De rég volt, hogy beszélhettem neked.
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Enyém volt a hajad, a tested,
Enyém volt a hangod, a lelked.
Nehéz volt, de kidobtam mindent,
Nehéz volt, mert tudom, téged sosem felejthetlek el..

Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem a széttépett leveleket,
Szedegetem kidobott emlékeimet,
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Térj vissza

Gyönyörű szemű szeretőm
Benned a mélybe látok
Nincsenek most hazug szavak
Nincsenek határok, barátok

Kezed alatt énekelnek
A tétova mozdulatok
Szürke egű napjaimat
Fényesíted, ragyogtatod

Nyitott öleden vágy pihen
Titkolsz engem, mint a vétket
Szádból ritkán szól igen
Pillantásom szívvel érted

Lovászfiú lennék, vagy őrződ, vagy harcosod
Vagy lennék úr fölötted, lennék kegyetlen zsarnokod

De te többé már nem akarod
De te többé már nem akarod

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza
Térj vissza, térj vissza

Persze hajnal van megint

Az ágy nem hófehér
Az éjjel véget ér
Tisztulni kezd most a fény
Persze hajnal van megint
Az Idő ránk legyint
Alvó tested mellett áll a tegnapi én

Minden tudományunk
A tánc, amit tegnap jártunk
Szemünkben megnőtt a vágy

És elmúlt egy perc alatt
Belőle semmi nem maradt
Nem hófehér már az ágy

Nézd hajnal van,
A fény fellobban
Pedig hallom még a dalt
Ami minket összetart
Ne hidd, hogy könnyen elhagylak
Ó, bárcsak értenéd
Bennem nincsen büszkeség
Én adok testet a vágyadnak

Veled is becsaptam magam

De a szívem nyitva van...

Tű a vénán

Kiabáltál és úgy szavaztál,
hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd,
mert ez fertőzőbb, mint a pestis
Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol
Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullott szépen
Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mind, aki játszik az ördöggel
Észre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged
A magad erejéből, úgy szabadulj meg!

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!

Minden Hozzád Hajt

Szél szárnyán jöttünk, mint a kék madár,
S gyermek lett a lényünk.
A föld Ránk várt, kaptunk szívet és hazát,
De ellobbant a fényünk.
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Volt száz nyár, láttunk álmot, és csodát,
S voltunk annyi minden...
Sírtál már, és sírtam sok-sok éjszakát,
De mégsincs béke itt bent.
Mondd hol van már, mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Volt úgy bár, hogy hittük nem lesz több határ,
Az égig már elértünk.
De új nap kélt, s átírt minden új reményt,
S a fényében elégtünk
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

A Zöld, a Bibor és A Fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák.

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túl tömött buszokon
Bezárt ajtók mögött.

Állok ott ahol a szobádban
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

Játszd el a dalt, ami sose szólt
Vedd fel a fehér gitárt
Játszd el a régi húrokon
Az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon
Folyik a show tovább
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép.

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép.