Tű a vénán

Kiabáltál és úgy szavaztál,
hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd,
mert ez fertőzőbb, mint a pestis
Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol
Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullott szépen
Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mind, aki játszik az ördöggel
Észre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged
A magad erejéből, úgy szabadulj meg!

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!