Végtelen utazás

A szél kócos hajam arcomba vágja,
Kicsit felébredek.
A sötét árnyak, csak fényre várnak,
Őket is magammal viszem.

Fáradt a szemem, zsibbad a lábam,
Autóm alattam nem pihen.
Utazom kitűzött célom felé, de
Ne hidd, hogy ezt elhiszem, oh, ne!

Az út mellett emberek állnak,
Arcukat elmossa a sebesség.
Belőlem ők is csak foltokat látnak,
S ez elég nekik, pedig többet ér.

Ha jeleznének, intenének:
Álljak meg, mert kellek még!
Azt hiszem ez elég lenne,
S a végtelen utazás véget érne.

Utazom, utazom
A világon át, az éjszakán át,
Utazom egy életen át.

De kell valaki, aki utamon elkísér,
És velem van a nehéz időkben,
S foghatom a kezét, ha az jó.

Ha valaki egyszer megérti azt, hogy
Miről is beszélek, az már nagyon jó.
S az utam nem volt,
Nem volt hiábavaló.