Az a néhány tegnapi perc

Nem tudni, miért van
Az, hogy egy poros könyv
Nálam is többet tud rólam,
Feledés, merengő okfejtés...
Vajon hol lehet az a tücsök, ami a
Fejemben csippan?
Ha nálam éjszakázol, plédként
Engem használj, ha fázol!
S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy újabb rossz nap jön el.
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jó lenne az a
Néhány tegnapi perc!

Most vagyok angyal... szép
Öregesen, tisztán, ezért
Most ölelj, most lopózz be hozzám:
Mert elfog a félelem,
Csak úgy elhaladsz mellettem,
És évek múlva majd nézünk bután,
Hogy miért így volt,
És égő folt
Lesz ez a perc,
Ha nem szeretkezzük el,
Csodás élet törlődik el, hát
Miért ne intézzük el, hogy láthassuk
Évek múltán, mi volt?!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!

S ha sírsz, az én saját csendem felel,
És egy egész más nap jön el,
A múlt már nem érdekel! -
Rég volt, s most ismét jól jönne az a
Néhány tegnapi perc!

Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent
A tiszta égbolt!
Osszuk meg egymással a fényt,
A lelki szépet, s a testi kéjt!
S a végén érezhetjük, hogy szép volt!
Mert az, aki volt már fent,
Az tudja, mit jelent!