2009. szeptember 29., kedd

Egyetlen

Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmisem.
Valahol messze
Te is alszol még azt hiszem.

A tükörből bámuló idegen
Tudja hogy én vagyok odabenn.
Szép lassan megöl,
De előbb még meggyötör rendesen.

Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet.
Egymást taposva,
Csámcsogva szívják a véremet.

A hülyék mondják meg mi legyen,
A tisztesség száműzött idegen.
Sáros bakancsok tipornak
Gyönyörű szívemen.

Miféle világ ez körülöttem?
És hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.
Óóóóh Véletlen!

Miféle világ ez körülöttem?
S hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmim,
Te vagy talán az EGYETLEN.

Vihogó tömegek sodornak el,
A bélyegen az áll, hogy tévedtem.
Egyre sötétebb van, persze
Lehet, hogy ez is csak véletlen.

Kétféle ember létezik
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy
Úgyis ha elveszik!

Nincsenek megjegyzések: