2011. január 29., szombat

Felébredni egy szerelemből

Esik a fény, így szokott
Este jönni ez én vagyok, nélküled.
Szobavilág az állapot,
Tegnap óta nem vagyok a nőügyed.

Korán sötétedő téli nap voltál,
Körmömre égő, eltört gyufaszál.

Volnék hó, hogyha rád eshetnék,
Könnyű szél, elfújnálak, hidd el, könnyedén,
Tócsajég, elcsúsznál, hogyha épp félrelépsz,
Itt vagyok, többé nem köt hozzád semmi szép.

Minden szívnek van párja,
Az enyém keres Kínába,
Semmi baj…
Cipőstül fekszem az ágyba,
Beissza könnyen a párna meg a hosszú haj.

Szavakkal játszó, fülbe mászó száj,
Ranglétrázgató férfi nem kell már…

Volnék hó, hogyha rád eshetnék,
Könnyű szél, elfújnálak, hidd el, könnyedén,
Tócsajég, elcsúsznál, hogyha épp félrelépsz,
Itt vagyok, többé nem köt hozzád semmi szép.

Nincsenek megjegyzések: