Múlt

Múltkor gondoltam a múltra
Félálomban, de ébren
Elvitt egy kínai útra
Meglepett, riksán jött értem

Kék folyóban kagylók
Selyem köntösöm sárga
Lábam egy picikét apróbb
Csodás volt a palotája

Mikor elgondolom a jelent
Gondolok erre a szépre
Jó, hogy itt vagy velem
Boldogan dolgozom érte

Egyedül voltam, de nálad
Van időm örülni bőven
Idáig jöttem utánad
Ne kérdezz semmit most tőlem!

Mindenre készítek tervet
Mindent napokra lebontok
Ha lógni látom a fegyelmet
Még időben hívom az Istent

Mikor elgondolom a jövőt
Gondolok valami szépre
Szívemből húzom az időt
Boldogan dolgozom érte

Megváltozik az énem
Mire elérem a célom
És kiszeret belőlem
Aki motiválta a dolgot
Az én időm, az én világom
De jól csinálom...

Elénekelni az álmom
Messziről jönnek a hangok
Én mindegyiket megpróbálom
A szívemmel húz egy harangot

Tekert a múltam előre
Elmondta, mit fogok látni
És hogy bölcsebb lehessek tőle
Hát megtanított várni

Újra élni csak játék
Azt mondta innen már mindent
Késő lett, ivott egy kávét
És lefektette az Istent

Sohasem késő

Az alkohol butít, a szerelem öl,
Valami eltakar a szemem elől.
Te sem vagy jégből, én sem fából,
Elég volt [már] a holnaputánból.

Ez volt az első, itt a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Tágul az agy és ennyi elég,
Kiégett minden biztosíték.

Iszunk, mert erre még inni kell,
A jövőt senki nem mondta el.
Iszunk, ha erre inni kell,
Mi lesz utána, nem érdekel.

Te vagy az első, én a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Te vagy a második, én az első,
Gyere gyorsan, sohase késő!
Késő már, késő már.

Ugyanúgy

Tudom félsz egyedül, a poharad eltakar,
Amit a kanapén szorongatsz egész éjszaka.
De néha legbelül, Te is unod már,
Megint egy újabb nap, hogy otthon maradtál.

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Azóta mindig egyedül, mindig más helyen,
mindig mással látnak együtt, nem velem...

De mondd! Mondd! Ha tudod mondd, Ha Te jobban tudod!
Mikor jó, úgyis jó, másképp jó, ugyanúgy mondd, úgysincs most más dolgom.

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Indulj el! Indulj és én utánad megyek!
Képzeld el! Mutasd és én megteszem Neked,
Úgy ahogy kell
És reggel a tetőn ébredünk feeeeel!

Csillagok

Végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
Egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen.
Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba,
mert én...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
Szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
Kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
A sötéttel sodródva vágyom rá... érted...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
Úttalan utakon talán látlak téged,
Ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
Ne engedj kérlek, látod már nem is félek.

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Veled úgy szállnék, a végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!

Test vagyok

az ami volt
eltűnt rég
nem maradt
semmilyen emlékkép
elmezavar
összekavar
közben beveszek
valamit még

elmentél
elvittél
mindent csak a
testem hagytad
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

test vagyok
már egy ideje csak test vagyok
ahogy zúzod úgy mozog
már egy ideje csak test vagyok

az aki volt
eltűnt rég
ez már nem az a
jellemkép
vámpír rém
ez vagyok én
ez a test már csak
éjszaka él

hullámvölgy
felgöngyölt
mindent
csak a testem hagyta
üresen áll
valamire vár
ami lüktet benne csak a vér

Minden most kezdődik el

Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak

Ébredj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén

Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény

(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)

Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá...
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény

Every Day is Exactly The Same

I believe I can see the future
Because I repeat the same routine
I think I used to have a purpose
Then again, that might have been a dream

I think I used to have a voice
Now I never make a sound
I just do what I've been told
I really don't want them to come around
Oh, no

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I can feel their eyes are watching
In case I lose myself again
Sometimes I think I'm happy here
Sometimes, yet I still pretend
I can't remember how this got started
But I can tell you exactly how it will end

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
Every day is exactly the same

I'm writing on a little piece of paper
I'm hoping someday you might find
Well, I'll hide it behind something
They won't look behind

I am still inside here
A little bit comes bleeding through
I wish this could have been any other way
But I just don't know, I don't know,
What else I can do…

Every day is exactly the same
Every day is exactly the same
There is no love here and there is no pain
(Every day Every day Every day Every day)
(There is no love There is no love)

Every day is the same!

Rajtad múlt

Kerestél, ahol szelek szárnya kutat
Leestél, borzos kutyák árnya ugat
Lebegtél, de a sors végül bemutat
Játszottál, vesztettél

Utad újra indul
Veled tart a múlt
Nyakadon az élet, érzed a súlyt, rég sújt

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Szerettél, ahogy nem is hitted soha
Nevettél, aztán másnap szíved oda
Szerettél persze elfogy minden csoda
Álmodtál, felkeltél

Utad újra indul
Ne a múltba bújj
Ne üvölts a széllel
Bárhova fúj, hova fúj

Soha máson, nem a világon,
Mindig minden rajtad múlt,
Vihet bárhol, lehet sárból
Tudod volt és van más út
Nézd mindig rajtad múlt

Ébressz fel

Álmomban világgá ment az ég,
tűzbe borult a virágos rét,
részeg angyal himnuszt énekelt,
költőről mesélt.

Tavaszból ősz lett és télből a nyár,
évgyűrűimben az idő megállt,
lóvá tett Istenen elvágtatott
egy madár.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Minél lejjebről indulsz el,
annál messzebb repülhetsz el,
nincs út min ne jártak volna már,
csak indulj el.

Angyal
lenn a pokolban
szárnyakért áll a sorban
s mind várják, hogy elrepüljenek.

Ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már
ébressz fel
ébressz fel már
ébressz fel már.

Lépj tovább

Te aki az álmaidtól félsz
Sorsodba beletörődsz, nem élsz
Elégsz, ha nem remélsz

Hiszem, az a tűz mi benned él
Nem bújhat el, hát gyújtson fényt
Ma még törjön a jég.

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Úgy élsz, ahogy megtanították
Azt eszed, amit szádba adtak már
Talán ez gyávaság

Ha hagyod ez a vakság megfertőz
Dobd végre el szemellenződ!
Te jössz, gyorsíts előzz!

Túl rövid az élet ahhoz, hogy mozdulatlanul várjuk a nagy csodát
Az ajtó nyitva áll.

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?
Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!
Hogy tisztán láss!!!!!!!!

Lépj tovább, ha a szürkeségtől rég nem látsz!
Lépj tovább, ha te is valami másra vágysz!
Mondd, mire vársz?
Mitől félsz, mondd miért egy helyben állsz?

Dönts falakat, hogy tisztán láss!

Mért nem hív

Hány nap telt el,
hogy átfagyva ébredtem?
Hány lesz még?
Meddig tart?
Lelkem legmélyén
ez az értelmetlen harc
Egyre több lesz a kudarc

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

Nincs eltünt vár
Átlépett megsem várt
Na de őszintén nem múlt el
Szökni próbáltam
de az a sok emlék
úgy ölelt
lassan maga alá temet

Sosem volt enyém, de
mégis vissza várom

Belül reszketek,
ha magam elött látom őt
Bennem minden összetört

Mért nem hív
Úgy várom már
Csak egy pillanatra
Hallhassam gyengéd hangját
Szívem elragadta
Majd úgy dobta el
Még most is arccal sárban hever
Szavakkal félholtra vert

What you want

Do what you what you want, if you have a dream for better
Do what you what you want till you don’t want it anymore
(remember who you really are)
Do what you what you want, your world’s closing in on you now
(it isn’t over)
Stand and face the unknown
(got to remember who you really are)
Every heart in my hands like a pale reflection

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break through

Do what you what you want, you don’t have to lay your life down
(it isn’t over)
Do what you what you want till you find what you’re looking for
(got to remember who you really are)
But every hour slipping by screams that I have failed you

Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe

There’s still time
Close your eyes
Only love will guide you home
Tear down the walls and free your soul
Till we crash we’re forever spiraling down, down, down, down

Hello, hello, it’s only me
Infecting everything you love
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to learn forgiveness
Hello, hello remember me?
I’m everything you can’t control
Somewhere beyond the pain there must be a way to believe we can break throug

Megbocsát

Lehet úgy is, hogy végül
mégis ő lesz, aki békül.
Megbocsát, megbocsát.
Lehet az is, hogy ma átjön,
és csönget, mert rájön.
Megbocsát, megbocsát.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Megbocsát, megbocsát.
Van-e bárki is ott kint,
vagy csak úgy hallod megint.
hogy megszólalt a csengő
a hiányból, a csendből.
Összeáll, megtalál.

Nem is sejthette, hogy látnád,
nem is jönnek csak a számlák.
Mi más? Semmi más.
Ennek így kellett lenni.
Hogyha fáj is, ebben senki
nem hibás, nem hibás.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Kiszáll, odébbáll.
Csak a postás jött megint,
aláírod, rádkacsint.
Mintha tudná, mi az ábra,
néz a bevetetlen ágyra.
Mindent lát, ő is lát.

Lehet úgy is, hogy mától
nem látsz erdőt a fától.
Csak mész, nem is élsz.
Lehet többé sose hív,
mégse állhat meg a szív,
meg az ész, meg az ész.

Nyugodj meg,
többé nincs hová futni.
Lassan járj, odaérsz.
Odaérsz, ahol nem vár
semmi más, csak a leltár,
veszteség, meg amit nyertél,
kicsit tapasztaltabb lettél.
Ennyivel többet érsz.

Lax - Jön majd egy gép

Itt van a faxom indulok újra
Vár megin’ L.A.
A gépem a LAX-on landol
A limuzin a bejárat elé áll
Én sörrel a kézben
Te meg a következő részben
Nézed majd ahogy elcsábítom
A végzet asszonyát

Ez a ritmus nem kód nem valami
Titkos rejtjelezett üzenet
De te is érzed és én is ahogy itt most
Táplálja a tüzedet de nekem
Nem kell aki csak olyan mint a
Csak olyan kell aki ha kell csak int
A szemében meg ott szikrázik
A földöntúli fény

A fejem az tele van néha
A rock and rollal
A fejem az tele van néha
A rock and rollal
Mondom szóval
Néha füsttel néha porral
Néha sörrel néha borral
Szóval tele van a rock and rollal

Kéne egy gép ami a válaszokat kutatja
Kéne egy gép ami a jövőt megmutatja
Kéne egy gép ami
Az összes többi apja lesz és
Bármit megtesz (majd) érte a nép
Jön majd egy gép (egy gép)

Nem jön be

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell erőltetni,
Nem kell velem lenni tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs ma én csak úgy csinálok,
Mint akinek sok dolga van,
Bocs ma én csak hálni járok,
Bocs ma csak elviselem magam.

Bocs, ha ma megveszem azt a pisztolyt,
Bocs, ha bemegyek a börtönbe.
Vagy hibernáltatom magam,
Csak mi van, hogyha nem jön be?!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma fiatalon meghalok,
És elvisznek az angyalok,
Bocs, de nem találsz az égbe sem,
Bocs, de nem jöhetsz be még te sem.

Bocs, majd nézhetsz fölfelé,
Bocs, ha nem látod, hogy nézlek,
Elbújtam a felhőmbe,
Bocs, de oda aztán senki nem jön be.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Bocs, ma nem jön be a kocsma,
Bocs, ma nem jön be a szex,
Bocs, ma nem jön be az anyag se,
És nem tudom, mi lesz.

Bocs, most nem jön be semmi,
Úgyhogy te se gyere most be kérlek,
Bocs, ma nem kell velem lenni,
Nem kell erőltetnünk tényleg.

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Nem jön be! Nem jön be!
Bocs, ma nagyon,
Nagyon-nagyon-nagyon nem jön be!

Miért hazudom

Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt!

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt!
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Ha ennyire fáj,
Miért hazudom?
Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszek nélküled is ezután!

Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!

Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!

De sűrü a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!

A Mennyország kapujában

Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.