A Mennyország kapujában

Minden nap ugyanúgy kószál el.
Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel.
Néhány régen őrzött emlék
ezer mérföldenként tör fel.
Felhőkön ülnek a percek,
hívnak, hogy én is menjek
árnyak fölé a fénybe.
Ott megtalálom végre.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.

Bárok, taxi, dupla ágy.
A földön keresem azt a lányt,
aki már rég a Holdon él.
Fényévig tart, amíg elér.

Arcomba hulló csillagok
mesélik el, milyen vagyok.
Félúton járok, vége van.
Fénylik, de nem színarany.

Akkor kezdesz el élni,
mikor a Mennyország kapujában
sorban állsz és nem érted,
ki is vagy valójában.