Megbocsát

Lehet úgy is, hogy végül
mégis ő lesz, aki békül.
Megbocsát, megbocsát.
Lehet az is, hogy ma átjön,
és csönget, mert rájön.
Megbocsát, megbocsát.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Megbocsát, megbocsát.
Van-e bárki is ott kint,
vagy csak úgy hallod megint.
hogy megszólalt a csengő
a hiányból, a csendből.
Összeáll, megtalál.

Nem is sejthette, hogy látnád,
nem is jönnek csak a számlák.
Mi más? Semmi más.
Ennek így kellett lenni.
Hogyha fáj is, ebben senki
nem hibás, nem hibás.

Ő is várt,
tovább nem tudott várni.
Kiszáll, odébbáll.
Csak a postás jött megint,
aláírod, rádkacsint.
Mintha tudná, mi az ábra,
néz a bevetetlen ágyra.
Mindent lát, ő is lát.

Lehet úgy is, hogy mától
nem látsz erdőt a fától.
Csak mész, nem is élsz.
Lehet többé sose hív,
mégse állhat meg a szív,
meg az ész, meg az ész.

Nyugodj meg,
többé nincs hová futni.
Lassan járj, odaérsz.
Odaérsz, ahol nem vár
semmi más, csak a leltár,
veszteség, meg amit nyertél,
kicsit tapasztaltabb lettél.
Ennyivel többet érsz.