Levegő

körém gyűlnek, elterülnek
a napok, sorban legördülnek
elém már-már végtelen,
messze nyúló bársonyszőnyegen

távolság a lépteimben,
bár puhán lépnek a talpaim,
reménytelen tehetetlenségtől
görcsben már az izmaim

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
nem enged el, és kapkodni kell?

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
ami nem enged el?

levegő!
levegő!
levegő!
levegő!

és csavar, a torkom most kapar,
az utat se látom, a falak néznek le rám,
egy lélek se járt erre, bennem is csak körbe-körbe jár

tudom nem végtelen,
az út végén valaki vár,
de a testem szabad, a lelkem nem,
valami láthatatlan kalitkába zár

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
nem enged el, és kapkodni kell?

mi az, ami így húz? mi az, ami kell?
mi az, ami elnyúlt, s mi nem jön el?
mi az, ami így húz, és nem enged el,
ami nem enged el?

levegő!
levegő!
levegő!
levegő!