Valaki más lett

fejjel lefelé az ágyamon:
ez nem az én napom;
semmit se teszek, de megveszek,
az unalomban elveszek
halomban állnak az üres percek,
szortírozni kéne fejben,
de nem megy,
nincs parancs, mi elmegy
a fejemtől a lábamig,
az idő mindent felnagyít,
a célok egyre halványulnak,
az ujjaim közt csak kicsúsznak

talán visszanéz, de nem hiszem

tudom, hogy akarom,
hogy nincs több alkalom,
jól elcsesztem,
ó, azt meghiszem

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden

a zene csak szól, te nyúlsz, de nem felém
összerezzen minden, semmi fény