Ha így állunk, arra

Minden csak újabb hely, újabb ürügy
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egyfajta fiú, egyfajta lány.
Ingyen szajhád leszek, csak tömd be a szám!
Párja vesztett, toll híjas holló vagyok.
Ahol a legtöbbet adod, mindjárt halj is meg ott!
Előbb se, meg aztán se ismerjelek,
és szűnjön meg a világ, ha végleg
kilélegeztelek!

Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A Lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!

Egyszer majd annyit iszom amennyit öregszem,
de most még annyit öregszem, amennyit iszom!
A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben.
A legszebb ünneplőm te légy a végső napon!

Milyen furcsa az igazság, itt a felhők alatt!
Ha beszélsz róla, vagy hallgatsz, mindegy,
ugyanúgy bántanak.
De csinálják csak, a fény mindig
sötétből fogan! Nem az én időmből megy el,
mert nekem soha sem volt olyan!

Tépj szét, nem baj ha gyűlölsz,
a pénzedért megteheted!
Szidj még, nem gond ha ütsz is,
ez többeket égig emelt!
Karmolj! Igazi szenteket
úgysem a Föld delegál!
A Lényeg, ha van esze, bújik.
a Menny, bent, meg úgyis megvár!