2015. január 8., csütörtök

Rakpart

Ha tudnám, hány szerelmet bír még el a rakpart
most a kavicsok közé vinnélek magammal
ha tudnám, hány kép fér még bele a nyárba
veled maradnék minden egyes villanásra

Libben a függöny, nyikorog az ajtó
bepréselődik a kinti zajból
egy rozétól ázott szerelmes szó
meghalni nyáron csak veled lesz jó
most húzzuk túl, most álljunk bele
most guruljunk együtt a házunk fele
ízlik a szezon, bírom, mint a jó bort
felettem nap le, alattam longboard
ez jó, nem számít, hogy így van-e rendben
a csókod, az arcod, insta effektben
minden lány, kinek titka lehettem
a sztorikat a rakpart írta helyettem

Ez a pillanat kell, zsebre raknám
utánanyúlok, de messze van már
madzagra kötöm a szívem és titkon
lendületből a Dunába hajítom
üzenet az életben lévőknek
játsszunk sohavégetnemérőset
arccal a mának
kik hasonlítanak, egymásra találnak
a mosolyok, a vonzó túloldal
a szabadságérzet a klubokban
a hazafele hajnal, nincs meg a cuccom
a rakpart egyedül, ki ismer az úton

Ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
hadd jöjjön, hadd jöjjön
ülök a szélén, hadd jöjjön a hullám
veled maradnék, ha tudnám...

Nincsenek megjegyzések: