Homokóra

Ülök a szobámban búsan egyedül
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok.

Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg pereg
Ígyhát kedves tovább szenvedek.

Nem tudom, hogy elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak
Két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még!

De, ha egyszer drágám nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbállok én,
Mert a szívem magányos szegény.

Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára drágám azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy!