2017. február 9., csütörtök

Utazás

A házak még állnak, de a falak között már kialszik a fény.
A hídon túl még égnek a lámpák, a mocskos falak csak egymást látják,
Olyan lassan jön felém...

Üres szemmel nézel rám, már utazol talán,
Sohasem értenéd mért mentem el, ne kérdezz semmit, már nem érdekel,
Minden kérdés válaszra vár, én nem tudom, odaát mi vár.

De másnap még vártad, hogy eljön egy új nap, és eljön a remény.
Nem bírod már a félelem láncát, ahogy a múló napok, csak egymást váltják,
Olyan lassan jön felém...

Üres szemmel nézel rám, már utazol talán,
Sohasem értenéd mért mentem el, ne kérdezz semmit, már nem érdekel,
Minden kérdés válaszra vár, én nem tudom, odaát mi vár.
Az élet úgy fáj.

Nincsenek megjegyzések: