Bocs, hogy

Mi ami izgat,
csacsogd most el,
közben múlassuk az estét át
egy jó Martinivel.
Ingerlő tested, törékeny csontváz,
friss bőrbe ágyazott szépséggel ringató
DE-koltázs...
A szád is tetszik, megvan az íve,
Rápillantva változik az atmoszféra íze,
MOST:
Csóktalan vagyok, lassan már verstelen, ha nem ejthetek ölelést a színpompázó testeden!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Ma éjjel ragyogok,
és élvezem, hogy bámulsz,
a tér alakul,
a vér hanyagul, úgy
lüktet kábán bárgyún; ah!
Koccanó kockák egyre koppannak
az üveg falán, azt mondom talán,
a csábításod most még talány.
Péntekről szombat, ah, szombatra péntek;
paplan-dimenziót lépünk: időt mérni vétek!
Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom talán, a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!

Koccanó kockák,
friss sós a tested,
párnacsatás szétájulás
bárcsak minden este...

Koccanó kockák egyre koppannak az üveg falán,
azt mondom, talán,
a csábításod most még talány!

Bocs, hogy
érted döglök tényleg,
bocs, hogy
nem vagyok egy sztár!
De bocs, hogy
a szívem, szívem, szívem,
bocs, hogy
csak érted kalapál!
Bocs, hogy
nem vagyok egy filmsztár,
bocs, hogy
nem kék limuzin vár,
bocs, hogy
most érted szól az ének,
bocs, hogy csak érted kalapál!