SZÓBASZÓ

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
vigyázz!

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
ne játssz!

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz semmiféle lárma ha jönnél
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma kinn
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

itt a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy szóból értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

amióta életbe lépett a törvény hogy élek
én még egyetlen életemet sem éltem anélkül át
hogy ezt a törvényt ott a bőröm alatt ne éreztem volna
végig azt hittem én leszek aki megfejtem de mostanra
hogy-hogy nem úgy érzem hogy eddig az életeimben
összesen nem etettek meg velem ennyi szemetet
mint ebben az egyben amibe most születtem ebben az életemben

ebben az életemben bármihez is kezdtem eddig túlzásba vittem
ilyenné válnom sem kellett eleve ilyennek terveztek
és elmondhatom neked is azt hogy kevés az ami nehezebb
mint büszkének lennem arra amit itt teszek
ez a fejezet a legutolsó leheletemet is el képes tartani
ebben a nagykönyvben amit csak egy dolog hogy letenni lehetetlen
de kiolvasni se tudta még eddig egy sem

a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy szóból értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

rád ennél többet már nem fog várni senki
téged ennél szorosabban már nem fognak vigyázni
neked ennél többször már nem lesz megbocsátva
jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma

aki melletted áll ugyan hiába várod
aki nem ment el soha hogy jönne vissza?
aki nem bántott meg annak nincs bocsánat
ami meg sem mozdult meg hogy állhatna?

aki melletted áll hiába várod
aki nem ment el soha hogy jönne vissza?
aki nem bántott meg annak nincs bocsánat
ami meg sem mozdult meg hogy állhatna?

itt a vénád viszi a véred a folyón délnek
most már nem kell félned
a vénád viszi a véred a folyón délnek
amíg a vénád viszi a véred a folyón délnek
mondd hogy mindent értek
a vénád viszi a véred a folyón délnek

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
van-e a vonalban lehallgató?
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
vigyázz!

itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
(van-e a vonalban lehallgató?)
mert itt a szóba-szóba-szóba-szóba-szóba-szóba szó
ne játssz!
ne játssz!

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz semmiféle lárma ha jönnél
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

jobb ha jóelőre szólok is hogy itt ne várd a fesztivált
mert nem lesz többet semmiféle lárma kinn
az ablaktámlánál ma zárva tábla várna rád ha jönnél

Bocsáss meg mindenért

Annyira üres lenne már, hidd el, nélküled itt minden
Nem múlnak el a vágyak, a szavak a tűz.
Ami voltam abból régen semmi nincsen.
Én jól tudom, hogy mi az, ami veled összefűz,
Egy réges-régi tűz.

Már máshogy szeretlek téged, ugye érzed,
Nem csak égető tűzzel, úgy ahogy egykor rég,
Nem csak múló szenvedéllyel, de lassan és mélyen,
Ahogy nem szerettem eddig soha senkit még

Bocsáss meg mindenért, csak ennyit kérek,
Mert akkor nem tudtam még úgy figyelni rád,
Tudom, Te megbocsájtanál, mindent végleg,
Ahogy csak az tud, aki szeret igazán
Ó és figyel rám.

Figyelj, most itt vagyok, érted élek
Csak néhanap félek még tőled.
Azt hittem, engem is elnyel a végzet,
Ha engedem, hogy hozzám bújj,
Tudod, hogy Tiéd a szívem, csak túl nagy a szám,
Pedig Te kellesz nekem úgy igazán
Gyere és ölelj át, valami járjon át.
Ha végre most hozzám bújsz.

Tőled ennyit kérek, maradj velem végleg
Mert halkan megsúgom neked, most is csak veled van tele az én szobám
Lehet, hogy túl nagy volt a szám.
Pedig úgy kellesz, hát bújj hozzám!
Olyan jó, az hogy még, hogy még, hogy még, szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Gyere, gyere bújj hozzám...
És szeress igazán.

Heaven

Oh - thinkin' about all our younger years
There was only you and me
We were young and wild and free
Now nothin' can take you away from me
We've been down that road before
But that's over now
You keep me comin' back for more

Baby you're all that I want
When you're lyin' here in my arms
I'm findin' it hard to believe
We're in heaven
And love is all that I need
And I found it here in your heart
It isn't too hard to see
We're in heaven

Oh - once in your life you find someone
Who will turn your world around
Bring you up when you're feelin' down
Ya-nothin' could change what you mean to me
Oh there's lots that I could say
But just hold me now
Cause our love will light the way

I've been waitin' for so long
For somethin' to arrive
For love to come along
Now our dreams are comin' true
Through the good times and the bad
Ya - I'll be standin' there by you

Kapitány

Volt egy hajóút, lenn a déli tengeren
és a nagy fedélzeten napozott egy lány!
Nem tétováztam, hozzá léptem merészen,
kis kalandot reméltem, de ő így szólt rám:

Kapitány, Kapitány, ahány dokk annyi lány?
Kár a szó, értem én, mit kíván!
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány.

Szörnyű vihar volt tán a nyolcadik napon,
és a lány, mert félt nagyon odabújt hozzám.
Hajnal felé járt, hűvös szellő ébresztett,
könnyes szemmel búcsút vett, s visszanézett rám.

Kapitány, Kapitány, sose volt még talán
gyönyörűbb viharos éjszakám.
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány!

Volt egy hajóút, már csak emlékemben él,
de ma tőle jött levél, szinte lángoló.
Nincs már nyugalmam, újra felbolydult a múlt,
sosem érzett vágyra gyújt ez a néhány szó:

Kapitány, Kapitány, éjbe zárt tulipán
vágyhat így éltető nap után.
Kapitány, Kapitány van ilyen csacsi lány!

Kapitány, Kapitány, téves volt az irány,
az a lány szeretett igazán!
Ilyen lányt, kapitány, nem találsz soha tán!

Appendix (Csak Te)

Valaki az idők kezdetén, ahogy az almát az asztalnál szokás, a világot félbevágta,és az átjárók kulcsait az emberek szívébe zárta, hogy az ajtó csak úgy legyen nyitható, ha a két oldalán kettő: egy férfi és egy nő, a kulccsal egyszerre áll elő, de ez egy olyan mese, egy olyan igazságról, amit már nem ismer senki sem. Az emberek ma azt képzelik hogy nincsenek csodák. Nem hisznek semmiben.

Az a nagy romantikus szerelem, amivel könyvtárak teltek meg, ma már nem jó semmire. Valami olcsó kis nyári filmre elég talán két másra nem jó, szimpatikus színésszel. Már a gyerekek sem veszik be ezt a maszlagot.

De különösmódon a gondolat nem veszett el, még ez az istentelen világ sem volt képes kiírtani a lelkekből, mert a helyzet az hogy mindenki egyedül áll a létezésben. Te is. Én is, persze. Meg az a sok millió embernek látszó idióta is mindenfelé. Végtelen egyedül. Képzelgünk arról, hogy vannak mellettünk, vannak velünk mások is, képesek vagyunk megosztani valakivel azt a leírhatatlan, egyedülvaló érzést, ami vagyunk. De gyorsan kiderül, hogy csak korlátokat építgetünk magunk köré, és lebontani vagy átlépni őket...


-A csillagok felől, az égen át
Át a lombokon, tovább a föld alá
Lenn a fák alatt elő a kő alól
hegyke között tovább a réteken
át a városon...-


Még önmagunkat sem ismerjük. Kiismerhetetlen rejtély, hogy miért, hogy mivégre vagyunk mi itt, és mi az értelme ennek az egésznek. De a bankár is hazaér egyszer, és van úgy, hogy senki nem várja, és ebben a pillanatban, és az ehhez hasonlókban, ha máskor nem, egyedül maradunk. És akkor, és ott haszontalanná válnak a jól felépített elméletek, és egy villanásnyi időre felragyog a létezés értelme. A végtelen jövés-menés alatt száműzött gondolat, hogy szeretni kell, hogy szeretve lenni kell és minden más csak ezután jöhet.


-A csillagok felől, az égen át
Át a lombokon, tovább a föld alá
Lenn a fák alatt elő a kő alól
hegyke között tovább a réteken
át a városon...-


Hogy szeretni kell, hogy szeretve lenni kell. És minden más csak ezután jöhet.És minden más csak okoskodás. Az istenített elme haszontalan terméke semmi más. Ezért bárki bármit megadna azért, hogy társat találjon, hogy ordító magányát megossza valaki mással. Még az is, aki ezt soha nem vallaná be senkinek. És csak rohangál le-föl és kapkod ide-oda a sok millió elveszett lélek és próbálgatja a többit, mint valami ruhát és méregeti meg számolgat.
Mert nem akar mást, mint magát egyre szebbnek látni, egyre értékesebbnek és azt hiszi, hogy ettől majd egyszer boldog lesz. Ha majd összegyűjtött mindent, amit lehetett. De a szeretet az egyetlen dolog a világon, amiből egyre több jut annak, aki abból másnak ad. És a tékozlóké a boldogság.


-Elég ha én tudom miért imádkozom,
Elég, ha én tudom, miért az oltalom
Elég ha én tudom miért de féltelek...
A nagyvilág zajától..


Mi kinyitottuk azt a kaput. Pontosan tudjuk, hogyan lehet, hogy az átjáró átjárható. És azt is, hogy mi az ami összetart, hogy a zűrzavar az egy nevetséges illúzió, és szertefoszlik, ha elfordulunk tőle. Nem fontos. Tényleg nem ez a fontos. Nem fontos, hogy mi zajlik odakint. Történjék bármi, nem fontos. Tényleg nem ez a fontos.


-Elég ha én tudom miért imádkozom,
Elég, ha én tudom, miért az oltalom
Elég ha én tudom miért de féltelek...
A nagyvilág zajától..

Torn To Pieces

Here I sit all alone like an airplane
On the edge of a sky full of solid gray
Staring at the ceiling, tell me that I’m dreaming
Oh, I wish you were here today
All these days I know I’ll never get back
All these words I know I wish I should’ve said
All these dreams that we had now fade to black
Try to wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

Here I float through the air like a waterfall
Than I sink to the bottom like a cannonball
Having trouble breathing, suddenly I’m screaming
Why wasn’t I good enough
Even though I know you’re not gonna come back
I can’t wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

It’s tearing me to pieces
Tearing me to pieces
It’s tearing me to pieces
Tearing me to pieces

Even though I know you’re not gonna come back
I can’t wash it away

I’m torn to pieces, I’m broken down
I still see your face when you’re not around
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I’m torn to pieces, I’m broken down
(I’m torn to pieces)
I still see your face when you’re not around
(I’m torn to pieces)
I sit here in misery wondering if I’ll ever be
Half the man you wanted me to be

I Fucking Hate You

For everything you do
I'd like to swallow you
And everyday I'm gonna blame you
Even If you justify
Every fuckin bullshit lie
It only makes me want to break you

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fuckin hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

When you repeatedly
Take advantage of me
The only thought I get of you
Sickens me
Everybody knows your fake
You're everything I fucking hate
And I'm everything you could never be

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

And I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

Fuck you
Fuck you
Fuck you
Fuck you

You pull me down
And you crucify my name
You make me insane
It's broken now
Don't ever look my way
Don't even think I'm playin
Cause I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

And I fucking hate you
You're such a liar
I love to hate you
You're all the same to me

Fuck you
Fuck you
Fuck you
Fuck you

Mikor utoljára láttalak

Rossz téli reggel a villamoson,
úton egyik helyről a másik felé
arra gondolok, hogy ahova megyek,
oda minek megyek én,
mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
az élet ritmusa tuccog,
arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok,
(és a következőnél három utas leszáll)
sok év eltelt, de álmaimban
hányszor is láttam én
ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt,
szeméből eltűnt a fény

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet, nem lehet

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most csendben nézlek, és csak az fáj,
hogy mennyire nem fáj semmi

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom
(és a következőnél minden utas leszáll)
Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom

Újra láttalak

Ó, ma újra láttalak,
A szívem megszakad,
Ahogy te átmentél az úton.

Ó, ma újra vártalak,
De csak álom marad,
Hogy elém jössz ugyanúgy, mint régen.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Ó, ahogy átöleltelek,
Csak utánozni képes
Azt minden képzelet.

Ó, ahogy szerettelek,
És elengedtelek,
Harc nélkül feladtam magunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Gyönyörű voltál nekem,
Most szenvedés,
Hogy tested már csak elképzelhetem.

Nézd bolond életem,
Tovább képzelem láthatatlan,
Ködfedte sorsunk.

Elmentél, szinte fájt a csend,
Mikor te tőlem elmentél.
Így volt.

Testedben fürdök meg, érzem illatod,
Átölel a hajnal, újra boldog vagyok.
Senki nem tudhatja meg, hogy itt voltál,
Csak én álmodok, én álmodok.

Szerelmünkért
Amit elhagytunk
Még most is szenvedek.

Ó, az örök társ
Az életemben lehettél volna te,
Szeretlek még mindig.

Pedig nem maradt semmink,
Mi tarthat össze mégis?
Még mindig szeretlek én is!

Retúrjegy

Most is nyitva van az ablak
minden úgy van, ahogy hagytad
néha hallom még a szavaid
itt felejtettél valakit
a helyekkel, hol együtt bújtunk el
a játékot a végtelennek hitt idővel
a gyerekkor nyarait
de végül csak egyedül vagyok itt
mert nem világgá indultam,
csak játszani a sarokig
de végül csak egyedül vagyok itt
...és még leszek is egy darabig
hisz mindenki happy endre vár valahol
a remény számokat oszt, de túl nagy a sor
elhagynak a csodák, csak becsap a sárga út
ugye még visszavár, mi sárba hullt

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg
hogy miért nem a jó útra szólt a jegy
hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ
visszacsinálnám, amit nem lehet

Idegen helyen, idegen tapintások koptatnak
a régi tanítások hol vannak?
ha senki nem súg és nem szól már
és visszakérnéd, amit eldobtál
van, hogy nem megy, csak az idő rángat
ha nincs választás, az ember hitet kitől várhat?
tudom, van rosszabb a haragnál
ha magad vagy, de magadnak se maradtál
kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg
talán csak elveszett a retúrjegy
így ahogy te is, én is elveszek
...mert nélküled én sem vagyok meg

Érezd jól Magad :*

Nyitva a lélekbolt,
Nincs kirakat,
Csak a felirat:
Félre az összes gond,
Jön az öröm, és
Megy az unalom.
Bárki bármit mond,
Nem a te hibád,
Ha valami bánt.

Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy sincs,
Ha nem éled.
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy,
Ugye érted?

Érezd jól magad,
Pont jól áll a lazaság,
Hátha másra átragad.
Az érzés örök marad,
Feltolva napszemüvegét
Hátradől a pillanat.

Kék a hőtérkép,
Ez de komoly,
Lefagy a mosoly.
Várd ki a legvégét,
Olyan a napod,
Amilyen a pont.
Ha jó volt, kérjél még:
"Kerül, amibe
Kerül, adide!"

Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy sincs,
Ha nem éled.
Ez az egy van,
Ez az egy élet,
Ez az egy,
Ugye érted?

Érezd jól magad,
Pont jól áll a lazaság,
Hátha másra átragad.
Az érzés örök marad,
Feltolva napszemüvegét
Hátradől a pillanat.