Bocsáss meg mindenért

Annyira üres lenne már, hidd el, nélküled itt minden
Nem múlnak el a vágyak, a szavak a tűz.
Ami voltam abból régen semmi nincsen.
Én jól tudom, hogy mi az, ami veled összefűz,
Egy réges-régi tűz.

Már máshogy szeretlek téged, ugye érzed,
Nem csak égető tűzzel, úgy ahogy egykor rég,
Nem csak múló szenvedéllyel, de lassan és mélyen,
Ahogy nem szerettem eddig soha senkit még

Bocsáss meg mindenért, csak ennyit kérek,
Mert akkor nem tudtam még úgy figyelni rád,
Tudom, Te megbocsájtanál, mindent végleg,
Ahogy csak az tud, aki szeret igazán
Ó és figyel rám.

Figyelj, most itt vagyok, érted élek
Csak néhanap félek még tőled.
Azt hittem, engem is elnyel a végzet,
Ha engedem, hogy hozzám bújj,
Tudod, hogy Tiéd a szívem, csak túl nagy a szám,
Pedig Te kellesz nekem úgy igazán
Gyere és ölelj át, valami járjon át.
Ha végre most hozzám bújsz.

Tőled ennyit kérek, maradj velem végleg
Mert halkan megsúgom neked, most is csak veled van tele az én szobám
Lehet, hogy túl nagy volt a szám.
Pedig úgy kellesz, hát bújj hozzám!
Olyan jó, az hogy még, hogy még, hogy még, szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Hogy szeretsz igazán
Gyere, gyere bújj hozzám...
És szeress igazán.