Kapitány

Volt egy hajóút, lenn a déli tengeren
és a nagy fedélzeten napozott egy lány!
Nem tétováztam, hozzá léptem merészen,
kis kalandot reméltem, de ő így szólt rám:

Kapitány, Kapitány, ahány dokk annyi lány?
Kár a szó, értem én, mit kíván!
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány.

Szörnyű vihar volt tán a nyolcadik napon,
és a lány, mert félt nagyon odabújt hozzám.
Hajnal felé járt, hűvös szellő ébresztett,
könnyes szemmel búcsút vett, s visszanézett rám.

Kapitány, Kapitány, sose volt még talán
gyönyörűbb viharos éjszakám.
Kapitány, Kapitány, van ilyen csacsi lány!

Volt egy hajóút, már csak emlékemben él,
de ma tőle jött levél, szinte lángoló.
Nincs már nyugalmam, újra felbolydult a múlt,
sosem érzett vágyra gyújt ez a néhány szó:

Kapitány, Kapitány, éjbe zárt tulipán
vágyhat így éltető nap után.
Kapitány, Kapitány van ilyen csacsi lány!

Kapitány, Kapitány, téves volt az irány,
az a lány szeretett igazán!
Ilyen lányt, kapitány, nem találsz soha tán!