Valahol itt

Itt vagy, veled én, te meg én
gyere nézd meg
hogy merre sodor az élet
éltet ha nem is kéred
gyere, nem nézlek.

Belemar fenekedbe
a fekete feneketlen fantáziám
odaér, elkap csakis ügyesen
a kezem a kezedre talál.

Gyere, mondom, hogy ez nem London
itt nincsenek karcok a felhokön folyton
gyere, nézd el, hogy itt nem az ésszel
nyílnak az ajtók
és az álmod el is rajtolt.

Csak a nap felé nézek igazán
nem futok utánad
némán állok egy ház teraszán
fakulóban a szín, de a nyár odajár.

Még nem értjük a végét
nem kell, ne nézd a miértjét
botladozni a bajban gondtalan
ez az érték nem lehet oktalan.

Veled érzek, én nem
nézem a holnapot félkészen
csak a pillanat van, nem szédít
összevarr minket, megszépít.