Kevés voltam neked

Mégsem maradtál velem,
Nem tudom, most hogy legyen,
Én még mindig őrzöm a dalt,
De te már nem emlékezel.

És többé nem fogod a kezem,
Amikor elfog a félelem,
Hogy sok harcban kevés az értelem,
Az erőm túl gyorsan fogy el.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Két év volt és úgy ment el,
Hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
S te hagytad elveszítenem.

Pedig én úgy szerettelek,
Hogy szebben nem lehet,
S ha nem is voltam mindig veled,
Sose voltam ellened,
És csak benned hittem,
Most csak azt szégyellem,
Hogy így is kevés voltam neked.

Hóesés

A motorod felpörög, az orrod széjjelégett.
Jönnek az új körök, soha nem ér véget.
Szemed könnyben ázik, napról napra lejjebb.
Látod, valami hiányzik, nem találod a helyed.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Ha felszáll a köd, csak hideg félelem marad,
Megtennél bármit, hogy feldobhasd újra magad.
A pénzed elment és már semmi sincs nálad,
De reggel van újra és folyik érte a nyálad.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Hóesés, nem az égből, hóesés, nem a földre hull.
Hóesés, de a végén te maradsz alul,
Tudod, a por túl nagy úr.

Túl nagy úr, túl nagy úr, túl nagy úr, yeah!

Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
Nade kérdezd meg te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Helló

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni

Úgy kell-e, hogy sokszor mondom:
'Szeretlek', meg más ilyenek,
Minek masni a nyers húsokra?
Mondd meg nekem, én figyelek.
Látod, én már nem beszélek
Fontosat, meg ami számít,
Én már nem - csak pár kocsi az,
Ami elhúzva még megvilágít.

Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől?
Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Úgy haladok e néma árnnyal,
Ahogy halak lent haladnak.
Nincsenek már hatásai
A rá kigondolt szép szavaknak.

Helló, hogy vagy? Jó, hogy vagy,
És ha azok a szavak elfogytak,
Amiket eddig használtál,
Hogy elmondjad, hogy hogy voltál,
Majd én fogom a szép szavakat
A nyelvedre ráhelyezni, hogy
Beszélj velük, hogyha tetszik,
Te meg kérded, hogy szeretni
Hogyan a f@szba' kell???

Rossz idők

Poros úton járok, messze még a cél
Néha könnyezem, mikor szembe fúj a szél.

Zene szólt itt régen, most lőpor füstje száll
És az én időm, tudom lassan már lejár.

Tele már a csizmám, a szívem is nehéz
Sok az indulat, és a józan ész kevés.

Ahová csak nézek, elvadult a táj
Mindent elborít, ez az átkozott viszály.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.

Poros úton járok, kiégett réteken
Hova tűnt a dal, hova tűnt az értelem.

Aki bújt az elbújt, baljós a láthatár
És a csillagunk, ahogy mondják rosszul áll.

Hol van már a májusi karnevál, hol van már a hajdani utcabál
Hol vannak az angyali arcú nők,
Valahogy újra meg újra jönnek a rossz idők.

Még, még

először csak a szemeddel
nézz egy kicsit édesebben
majd szólok, ha jó
ne engedj el
még, még, igen, igen

rajtad vagyok
győzzél le
alattad fekszem,
takarj be
még egy kicsit, kedvesem
jó, jó, igen, igen

sabadabadábadaba
pa pa pábaba
sabadabadábadaba
pa pa pábaba

Ennyi nem elég

Én nem tudom, hogy hol ronthattam el
De nekem mindig tűrni kellett
Ha a vágyam nekem rontott

És akinél bárki másnak mindig szabad a pálya
A mindenki babája, ki a csípejét riszálja
Nekem bezzeg nemet mondott
Nevette a gondot

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Tudom, hogy mindenhová hordasz magaddal
Én csak írom, de te magad vagy a dallam
Ami mindkettőnkben lüktet

Ágyat vetsz nekem, igazán értesz a nyelvemen
Szerelmed dolga, hogy körülvegyen, velem legyen mindig
Ha a sorsom büntet
Ez ment meg minket

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Az arcodon árnyék suhan át
Minden porcikád
Hívja az éjszakát

Szeretőd és társad más nem is lehet
Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni
Akit nem kell kétszer kérni
Hogy segítsen élni

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Nem gondolni rád
Én már nem bírok tovább
Tőlem hiába tiltanád
Tested selymes ritmusát
Én már megtanultam rég
Van, aki csak távolabbról szép
De tőlem senki meg nem véd
Belőled ennyi nem elég

Sose múljon el

Elfogy az idő
Mindennap rólunk szól a dal
Mindig sokat igér
Lelkemben újra felkavar
Nekem a sorsom az,
Hogy megélhetem
Amire vágyok és amire nem
S ha választhatok a holnap szebb legyen
Csak amit igérsz azt add nekem

Elsodor a szél
Ne hagyd hogy végleg elvigyen
Valamit valamiért
Lehet hogy nem lesz még ilyen
Nekem a sorsom az,
Hogy miénk legyen
Ne mondj egy szót sem legyen igen
Az életünket nem ronthatjuk el
S ha valami jó sose muljon el

Elsodor a szél
Ne hagyd hogy végleg elvigyen
Valamit valamiért
Lehet hogy nem lesz még ilyen
Nekem a sorsom az,
Hogy miénk legyen
Ne mondj egy szót sem legyen igen
Az életünket nem ronthatjuk el
S ha valami jó sose muljon el

Ha valami jó sose muljon el
Ha valami jó sose muljon el

Ennyit tudok hozzászólni

A fotelből nézem csendben
Az épp folyó háborút,
Aztán főzök valamit közben,
Bennem az undor megszorult!
De sonkától és sörtől
Nem lesz értelmes ez a világ,
Szép zene
Kellene,
Vagy a gyönyörű, gyengéd szád.

Meg kéne értenünk végre,
Ocsmány ez bárhonnan nézve,
Bentről egy hang most azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!

Fel kell, hogy nézzünk az égre
Nem ártana tennünk is érte,
A hang itt benn mindig azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!
Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!

Öngyilkos álom

Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Kicsinek látszol innen

Kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen

sikerült megszöknöm az ablakon át
de még nem vagyok túl a filmen
alattam harminc emelet
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen

fönt vagyok fönt
te alattam sétálsz gyanútlanul
kijöttél a moziból
de nem vagy még
mindenen túl

túl korai neked ez a happy end
nem adok idôt
hogy kipihend

nagy a veszély és nem hiszem
hogy átlátnád
fönt vagyok fönt
és zuhanni készülök
rád
rád
rád

túl vagyok túl
mindenen túl
te alattam sétálsz gyanútlanul
még nem vagyunk túl a filmen
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen
még nem vagyunk túl a filmen
kicsinek látszol innen

nem vagy még
nem vagy még
nem vagy még
mindenen túl

Az otthon itt van

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem,
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem,
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én,
Nélküled nem kell útlevél.
Az otthon ott volt ahol bejártunk, mindent százezerszer már,
S apánkat kértük hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj,
Az otthon itt van ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám,
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán. Rád nézek néha némán, S az otthon visszanéz rám.
Az otthon ott lesz, ahol megállunk, ki régen felvett rég nincs már.
Magunkban súgjuk csak tegyél le, mert ma végre megtaláltuk, más lett a táj.

Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér.
S ha messze lennél,
Elég lesz mindig négy liter, hazáig elmész ennyivel.
Ha menni kell, de most jönnöd kell.

Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág, mindent ez a laza szál,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág, mindent ez a laza szál,

Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér.
S ha messze lennél,
Elég lesz mindig négy liter, hazáig elmész ennyivel.
Ha menni kell, de most jönnöd kell.

Hazaértünk hidd el

Minden egyszerű dalban

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam

Szép volt és egyszerű

Egy szál virág, a nagyvilág illata
nyílik még az ifjúságunk jelszava.
Mikor még szív a szembe néz,
együtt voltunk mi kézbe-kéz, s tettre kész.
Hajunk földig, a vágyunk égig ért.
Fiú a lánynak igaz hű szót ígért.
S hogy míg a föld domború,
csak hábé lesz nem háború,
Így remélt.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.
Így éltünk sok napot, sok éjszakát.
Együtt ébredtünk, és álmodtuk a csodát.
Sok virágszirom lehullt, de néha visszatér a múlt.
Valld be hát!:
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Hívott az út, még ma itt, holnap ott.
Az álmunk elringatott, és szárnyakat adott.
És vitt a vágy léghajóján messzi tájakra el
Ahol az állj vezényszóra a kótya rigó felel.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.

Egyszerű dal

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Modellezés almával

Alma, alma, piros alma,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban,
Legyen egyszerű piros alma!

Gyurma vagyok, gyúrj meg élet,
Bordámból gyúrj Nőt is, én meg
Ültetek fát, ültess alá,
Ott dúdolok do, re, mi, fá,
Szótól halkul hangom, mert nőm
A fára mutat és esdeklőn
Kér engem, hogy együnk almát,
Én meg kérdem: - Milyen fajtát?
- Hát csak olyan piros félét...
- Minek neked, inkább tv-t
Nézzél és ne egyél sokat!
Ezt mondtam s még olyanokat,
Hogy Hófehérke is almától holt.
- De ott a végén nagy öröm volt,
Mert érte jött egy szőke herceg
Vetett ellen a nőm, én meg
Megkérdeztem: -Ki súg neked,
Hogy úgy válaszolsz, mint egy öreg,
Minden hájjal megkent kígyó?
- Hát van itt ilyen,
S már számos szép szó,
Amit használunk, az tőle való,
De elkergetem, ha almát eszünk

Így hát ettünk, Isten velünk,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban
Legyen egyszerű piros alma!

Majd egyszer...

Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba végetér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd...

Csenddel üzenek

Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
és szótlan mondhatom el néked,
hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
elvezet majd hozzád, kedves,
és örökké így marad.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

Te légy fény!

Felnőttem, bölcsebb vagyok én,
nélküled gazdag lettem, mégis szegény.
Te légy fény, sugárként ölelj át,
távol vagy tőlem, de szemed örökké lát!

Hidd el anyám,
amíg élsz, nem bánthat más,
a rossztól féltesz, jól tudom!
S érzem azt: kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!

Gondjaid fájnak nekem,
hitem kísérje hosszú éltedet!
Mindig kérsz, melletted legyek,
hiszen míg élsz, féltésed szeret!

Hidd el anyám,
amíg élsz, nem bánthat más,
a rossztól féltesz, jól tudom!
S érzem azt: kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!

Hidd el anyám, kedves ünnepnap nekem,
mikor hangod hallhatom!
Óh! Mikor hangod hallhatom!

Szépek és bolondok

akiket én szeretek
egészen egyszerű emberek
fakadnak áradnak s kiapadnak
mások és másai önmagamnak
veszitve nyernek
sirva boldogok
szépek és bolondok

Mindig péntek

Hívott a csaj hogy van egy kis baj
Úgy hogy a mai pornó sztornó
Tudod a fiúja félti fél hogy félreérti
A vére ma mitől forró
Mikor kéz a kézben teljes egészben
Az anyakönyv előtt állva
A férje ő lett a fiúja meg én
Tudod ki van ez találva

Hívott másnap hogy gödröt ástak
A csatabárd le van téve
Elég szúrós de neki mégis
Az én dárdám hegye kéne pedig én
Nem csinálok mást épp csak
Teszem amihez értek
Ha neki úgy jó hát legyen mondjuk
Minden héten a péntek

Jön ha el tud jönni és persze
Telefonál ha gáz van de ha
Kilép a felvonóból néha már a
lépcsőházban enyém a keze a lába
A szíve a szája a fehér mája
meg a teste minden apró porcikája
A vérem szívja a húsom rágja
Ágyéka izzó máglya acél karmait belém vágja

White Dove

A place without a name
Under a burning sky
There's no milk and honey here
In the land of God
Someone holds a sign
It says we are human, too
And while the sun goes down
The world goes by

White dove
Fly with the wind
Take our hope under your wings
For the world to know
That hope will not die
Where the children cry

Waves, big like a house
They're stranded on a piece of wood
To leave it all behind
To start again
But instead of a new life
All they find is a door that's closed
And they keep looking for
A place called home

White dove
Fly with the wind
Take our hope under your wings
For the world to know
That hope will not die
Where the children cry

Na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na

Can anyone tell me why (can anyone tell me why)
The children of the world (children of the world)
Have to pay the price (pay the price)

And now you're telling me
You've seen it all before
I know that's right but still
It breaks my heart
Well, the golden lamb we've sent
Makes us feel better now
But you know it's just a drop
In a sea of tears

White dove
Fly with the wind
Take our hope under your wings
For the world to know
That hope will not die
Where the children cry

White dove
Fly with the wind
Take our hope under your wings
For the world to know
That hope will not die
Where the children cry

Na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na

Csepp a tengerben

Ki látta, Nap vagy Hold, egy réges-régi esten?
A jötted csöndes volt ezen az égitesten.
Mondd, ezután még mit remélhettél?

Útra kelhettél, mint millióan mások,
Bíztál, hogy más cél és más ok hív valahol,
Egy pont a távolból.

Csepp a tengerben,
Kit Földre ejt egy kósza csillag.
Csepp a tengerben,
Minden jól van már, hogy itt vagy.

Hiába lázadtál, ezerszer eltévedtél,
Hiába szárnyaltál, ezerszer visszaestél.
Múlt ezer év; mondd, mit reméltél még?

Hiába játszottál, te vagy a játék rabja,
Felkap a hullámok habja.
Még ezer év, míg partot érhetnél.

Csepp a tengerben,
Kit Földre ejt egy kósza csillag.
Csepp a tengerben,
Minden jól van már, hogy itt vagy.

Csepp a tengerben,
Kit Földre ejt egy kósza csillag.
Csepp a tengerben,
Minden úgy van jól, ha itt vagy.

Ha volna két életem

Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könyebb volna,
Hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked,
A másik szabad lenne,
Minden nap szárnyra kelne,
S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Hogyha két életem volna,
Az egyik gyengéd volna,
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
S ha a világ elpusztulna,
Akkor is tovább lobogna.

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem, nevetnék mindenen!
Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem.

Ismerj fel!

Hideg a reggel,
Százezer ember
Lehajtott fejjel
Most is hosszú útra kel.

Hiába érzem,
Hogy ma köztük vagy éppen,
Az arcokat nézem,
Hogy különbözni melyik mer,
Ismerj fel.

A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!

Tüzes a nappal,
Tétova angyal,
Megolvadt szárnyad,
Többé nem repíthet el.

A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!
A város a szemedbe nevet,
Az ég alatt nincsen ma helyed,
Most egyedül én tudom a neved,
Ma találkoznunk kell,
Ismerj fel!

Ismerj fel!

Nem kell!

Gonoszsághoz az érzelem
kóbor szóhoz az értelem: kevés!
zajhoz a hangulat,
egy-egy napban az alkonyat: kevés!
Harcban a győzelem,
vágyaimhoz a kényelem: kevés,
kínhoz a szenvedés,
a csönd mellé a rettegés.

Elég a sok szöveg,
mert még elhiszed!

Hazugsághoz a szép mosoly,
józansághoz az alkohol: kevés,
hajnalhoz az ébredés,
felejtéshez a józan ész: kevés!
Egy dalban a vallomás
Gyöngeségben a lázadás: kevés,
szavak közt az ütközet,
álruhában a nagy tömeg.

Elég a sok szöveg,
mert még elhiszed!

Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy elkábítsd magad!
Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy eltemesd magad!

Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, hogy elkábítsd magad!
Nem kell, nem kell, átverni másokat,
nem kell, nem kell, mutasd meg arcodat!

Valahol mélyen a szívemben

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.

Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet.
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.

Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.

Véleményt mondok pár megszokott szóval,
De a hangszóró nem viszi át,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.

A lepkegyűjtő

Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.

Mennyi kérdés, mennyi féltés,
Sok értelmetlen áldozat.
A lepkegyűjtő emlék után kapkod,
És felgyűlik a holt anyag.

De bárhogy fáj: Elmúltál!
Te gyáva perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.

Bárhogy fáj: Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.

Gombostűre szúrva szépen,
Ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen,
Az öröm talán ittmarad.

Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első az igazi dal,
Ez is csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasan tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden gondolatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden, minden gondolatban,
Él a remény, nekem minden, minden pillanatban,
Él a remény, nekem mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény...