Szép volt és egyszerű

Egy szál virág, a nagyvilág illata
nyílik még az ifjúságunk jelszava.
Mikor még szív a szembe néz,
együtt voltunk mi kézbe-kéz, s tettre kész.
Hajunk földig, a vágyunk égig ért.
Fiú a lánynak igaz hű szót ígért.
S hogy míg a föld domború,
csak hábé lesz nem háború,
Így remélt.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.
Így éltünk sok napot, sok éjszakát.
Együtt ébredtünk, és álmodtuk a csodát.
Sok virágszirom lehullt, de néha visszatér a múlt.
Valld be hát!:
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Hívott az út, még ma itt, holnap ott.
Az álmunk elringatott, és szárnyakat adott.
És vitt a vágy léghajóján messzi tájakra el
Ahol az állj vezényszóra a kótya rigó felel.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.