Ennyit tudok hozzászólni

A fotelből nézem csendben
Az épp folyó háborút,
Aztán főzök valamit közben,
Bennem az undor megszorult!
De sonkától és sörtől
Nem lesz értelmes ez a világ,
Szép zene
Kellene,
Vagy a gyönyörű, gyengéd szád.

Meg kéne értenünk végre,
Ocsmány ez bárhonnan nézve,
Bentről egy hang most azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!

Fel kell, hogy nézzünk az égre
Nem ártana tennünk is érte,
A hang itt benn mindig azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!
Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!