Ennyit tudok hozzászólni

A fotelből nézem csendben
Az épp folyó háborút,
Aztán főzök valamit közben,
Bennem az undor megszorult!
De sonkától és sörtől
Nem lesz értelmes ez a világ,
Szép zene
Kellene,
Vagy a gyönyörű, gyengéd szád.

Meg kéne értenünk végre,
Ocsmány ez bárhonnan nézve,
Bentről egy hang most azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!

Fel kell, hogy nézzünk az égre
Nem ártana tennünk is érte,
A hang itt benn mindig azt mondja, figyelj!

Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!
Ha fáj nagyon
Ez a földi részegség,
Tudd meg mit kell tenni,
Ha nem tudsz hinni,
És fel sem merül
Valami remény útravalóul,
Ha már élni ítélt az ég,
S ha már meg kell hallni,
Hát szépen jöjjön
A vég Te eléd!

Öngyilkos álom

Az egyik azt mondja,
Túl sok a színed,
Túl nagy a híred,
A másik így szól:
Egy kis bíbor kéne még rád,
Ennek túl hangos,
Annak meg halk vagy
És elhagy,
Az egyik mérget adna,
A másik meg újabb álruhát.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Térdelsz, vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz,
Mind okos és gonosz,
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec,
Elfajult a hecc.
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
És elönt a béke
A szívnek nincsen más menedéke,
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz.

Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De ma nem akarsz élni,
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják Neked
Jó volna látnod a holnapot,
De Te nem akarsz élni.

Kicsinek látszol innen

Kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen

sikerült megszöknöm az ablakon át
de még nem vagyok túl a filmen
alattam harminc emelet
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen

fönt vagyok fönt
te alattam sétálsz gyanútlanul
kijöttél a moziból
de nem vagy még
mindenen túl

túl korai neked ez a happy end
nem adok idôt
hogy kipihend

nagy a veszély és nem hiszem
hogy átlátnád
fönt vagyok fönt
és zuhanni készülök
rád
rád
rád

túl vagyok túl
mindenen túl
te alattam sétálsz gyanútlanul
még nem vagyunk túl a filmen
kicsinek látszol innen
kicsinek látszol innen
még nem vagyunk túl a filmen
kicsinek látszol innen

nem vagy még
nem vagy még
nem vagy még
mindenen túl

Az otthon itt van

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem,
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem,
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én,
Nélküled nem kell útlevél.
Az otthon ott volt ahol bejártunk, mindent százezerszer már,
S apánkat kértük hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj,
Az otthon itt van ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám,
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán. Rád nézek néha némán, S az otthon visszanéz rám.
Az otthon ott lesz, ahol megállunk, ki régen felvett rég nincs már.
Magunkban súgjuk csak tegyél le, mert ma végre megtaláltuk, más lett a táj.

Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér.
S ha messze lennél,
Elég lesz mindig négy liter, hazáig elmész ennyivel.
Ha menni kell, de most jönnöd kell.

Az otthon ott van ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág, mindent ez a laza szál,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág, mindent ez a laza szál,

Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér.
S ha messze lennél,
Elég lesz mindig négy liter, hazáig elmész ennyivel.
Ha menni kell, de most jönnöd kell.

Hazaértünk hidd el

Minden egyszerű dalban

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam

Szép volt és egyszerű

Egy szál virág, a nagyvilág illata
nyílik még az ifjúságunk jelszava.
Mikor még szív a szembe néz,
együtt voltunk mi kézbe-kéz, s tettre kész.
Hajunk földig, a vágyunk égig ért.
Fiú a lánynak igaz hű szót ígért.
S hogy míg a föld domború,
csak hábé lesz nem háború,
Így remélt.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.
Így éltünk sok napot, sok éjszakát.
Együtt ébredtünk, és álmodtuk a csodát.
Sok virágszirom lehullt, de néha visszatér a múlt.
Valld be hát!:
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Hívott az út, még ma itt, holnap ott.
Az álmunk elringatott, és szárnyakat adott.
És vitt a vágy léghajóján messzi tájakra el
Ahol az állj vezényszóra a kótya rigó felel.
Szép volt és egyszerű, a szívekben csak derű.
Az égbolt, oly kék volt és zöld a fű.
Szép volt és egyszerű, színpompás naprevü,
és a széles világ, egy nagy V betű.

Egyszerű dal

Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz.

Meg az a srác, akit már te is láttál,
És tudtam jól, utálja magát,
De mégse hittem volna, hogy a végén
Előveszi a pisztolyát.

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Valami szomorú dallam hangjai halkan
Kísértenek éjszakákon át.
Velem vannak és együtt
Dúdolgatjuk a halál dalát.

Hogy ez a szerelem nekem nem a május.
Én örülök, ha valahogy túlélem.
A szerelem csak egy rohadt mágus,
Ha elkapom, úgyis kiherélem.

Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Repülőgépek, óceánok,
A füvek, a fák, a mezők, a virágok,
A különös álmok, amiket látok,
Ha egyszer éjjel hiába vártok.

Ez egy egyszerű dal, semmit nem akar,
Néha ilyen is kell.
Ez csak egy egyszerű dal, semmit nem akar,
De ennél többet nem árulhatok el.

Modellezés almával

Alma, alma, piros alma,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban,
Legyen egyszerű piros alma!

Gyurma vagyok, gyúrj meg élet,
Bordámból gyúrj Nőt is, én meg
Ültetek fát, ültess alá,
Ott dúdolok do, re, mi, fá,
Szótól halkul hangom, mert nőm
A fára mutat és esdeklőn
Kér engem, hogy együnk almát,
Én meg kérdem: - Milyen fajtát?
- Hát csak olyan piros félét...
- Minek neked, inkább tv-t
Nézzél és ne egyél sokat!
Ezt mondtam s még olyanokat,
Hogy Hófehérke is almától holt.
- De ott a végén nagy öröm volt,
Mert érte jött egy szőke herceg
Vetett ellen a nőm, én meg
Megkérdeztem: -Ki súg neked,
Hogy úgy válaszolsz, mint egy öreg,
Minden hájjal megkent kígyó?
- Hát van itt ilyen,
S már számos szép szó,
Amit használunk, az tőle való,
De elkergetem, ha almát eszünk

Így hát ettünk, Isten velünk,
Kinek a sors, kinek karma,
De itt és most ebben a dalban
Legyen egyszerű piros alma!

Majd egyszer...

Talán egy nap, egy hét, talán egy év
Amíg változtatni még nem merek
Aki most vár, aki riadtan kiszáll
Az vissza többé nem talál, az elveszett
Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod
Az arcod, mintha megérinteném
De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk
S az álmainkhoz visszafordulunk
S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz
S a világ félreáll
Majd egyszer ez az örvény szétszakad
És mindegy lesz, mi volt az áldozat
A próba végetér
S az örök vágyakért
A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van
Élni szegény-boldogan, már nem lehet
Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még
Mintha így ölelkeznénk
S mondjuk, szeretni elég
S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom
Te nem bántasz, nem haragszol
De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk
Majd egyszer nagyon boldogok leszünk
Majd meglátod mit ér sok végighajtott év
Míg nem vigyáztam rád
Majd egyszer, tudod, eljön még a nap
Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad
S ha az átkozott idő
Mint hűtlen szerető
Addig meg nem csalt
S az életem kitart
Jó lesz egyszer majd...

Csenddel üzenek

Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

Lásd: jó nekem, hogyha rád nézek,
és szótlan mondhatom el néked,
hogy már nem félek!
Rég érzem azt, hogy e csend-pillanat,
elvezet majd hozzád, kedves,
és örökké így marad.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
Úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!

Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó.

Hangok nélkül is érzed:
miért őrizlek téged
én már magamba rég,
olyan tiszta a kép.

Bűvölő némaság,
túl zajos a világ.
úgy keress,
hogy megtalálj,
de úgy siess,
hogy megvárj!