Miért hazudom

Ezer rég múlt szép emlék,
Ami lassan megfojt,
Ha már végre átlépném,
Le a mélybe ránt!

Mennyi álmatlan lett éj,
Mi a fénnyel harcolt!
Sosincs válasz;
Miért, mondd, miért?
Csak nevetsz rám!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Égre festett búsképűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország!

Hová tűnt az a kiscsillag?
Most miért nem játszik?
Talán egy felhő takarja,
Vagy rég kihunyt már!

Arcomat eltakarom, ne lásd,
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
De emészt, éget a szótlanság!

Ha ennyire fáj,
Miért hazudom?
Hogy nincs, ami bánt?!
S hogy megleszek nélküled is ezután!

Ha mélyen a kés,
Úgy vérzik a szív,
Álarcom nem véd, csak ostoba dísz!

Miért hazudom,
Hogy szebb, ami vár?
Ha felkelek, új nap virrad rám!

De sűrü a köd,
Túl hosszú az éj,
Reszketve várom, hogy közelebb lépj!