Előkelő idegen

Minden, ami vér
És minden, ami élet
Az évek tüzén elégett
Semmivé lett

Pedig minden, ami láz
És minden, ami álom
Csak miattad volt, barátom
Egykor a világon

És minden, amit vártál
Elérkezett
De nem zavar talán már
Hogy nem értheted

Nem értheted

Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart

A jelen börtönében
Gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta

Mert amíg felejtenél
Addig emlékezel
A múlt búvóhelyén
Senki nem érhet el

Nem érhet el

Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami ébren tart

Újra átrohan a szíveden
Mint előkelő idegen
És vár
Visszajár, ha megtalál
Füledbe dúdol egy régi dalt
Ez az az álom, ami mindig ébren tart