Téged is magammal

Egy jó méreg a szádon át nem hat, csak hogyha vérbe kerül.
És tévedsz, hogyha azt hiszed, pont rajtad könyörül.
Ez a rohadt világ, ahol még egy pápa sem teheti szóvá
azt, hogy a királyok hogy lövik szarrá
bennünk az ígéret szent helyét.

Miért szóljak, ki figyel?
Miért ne ronthatnánk el?
S ha már elcsesszük, csak csesszük kurvára el, úgy kell!

Ha megtehetném, én gyermekké tenném magam.
Én üvöltenék, s Te ütnél, hogy abbahagyjam.
Ha megtehetném, én gyermekké tenném magam.
Üvöltenék, s Te ütnél, hogy abbahagyjam.

S akkor jönne egy indián, mérgezett ajkú lány,
és az utolsó táncom a nyelvemmel eltáncolnám.

Ha bátor leszel, hollóra ülhetsz velem.
Átesünk majd, és istenné leszünk, Szívem.
Ó, megöllek én, téged is magammal,
Halál-apó, lendíts a karoddal!
Rohadjon el ez a kibaszott, önző világ!

Ha megtehetném, én gyermekké tenném magam.
Üvöltenék, s Te ütnél, hogy abbahagyjam.
Hogyha megtehetném, én gyermekké tenném magam.
Üvöltenék, s Te ütnél, hogy abbahagyjam.

De megöllek én, téged is magammal,
Halál-apó, lendíts a karoddal!
Rohadjon el ez a kibaszott, önző világ!