2012. december 24., hétfő

Én úgy szeretem

Elviselhetetlen
És nagyon kellemetlen
Alak vagyok veled
Pedig tudom másként kezdtem

Kedvesebben
És ígéretesebben
Pedig szeretlek téged
Sőt, egyre hevesebben

Csak ma öreg vagyok, csúnya
A pofámat is unja
A szemem, ha a tükörbe néz

Nem túl nagy a kedvem
És még mostanra sem lettem
Kitörő örömzenész

Fárasztó lehet neked
Egy ilyen vészmadár
De én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj

Hozzád se érek
És rád se nézek
Nem visz rád
Se a test, se a lélek

És nem is az a baj,
Hogy időnként félek tőled,
Veled vagyok mégis,
Csak az emlékedből élek

Én nem mászok fel újra
Egy meghódított csúcsra
Nem mérkőzök magammal

Mi az, ami mégis
Téged még így is
Mellettem marasztal

Hogy tudod azt, hogy elveszettül
Szeretlek én, habár
Én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj

És tudom, mit érzel,
Ha hátulról nézel
A kezedben a késsel
Félig felemelt kézzel

Tudom, ha velem vagy,
Ellenem vagy,
Tudom, hogy a hiányom
Nyugodni nem hagy

Tudom, hogy kevés,
Ha azt mondom, hogy minden,
Hogy minden Te vagy nekem

Tudom, érthetetlen,
De kimutathatatlan,
Mert kimutatni szégyellem

Nem vagyok más,
Csak egy harapós, néma száj
Pedig én úgy szeretem azt,
Akit szeretek, hogy néha fáj

Nincsenek megjegyzések: