Vonal

- Na gyere, üljünk ide a bárpulthoz
És várjunk, míg valaki árut hoz
Várjunk, míg valaki meghozza az árut
Tudod, a világ, az egy összetört kép
Mert a képeket mind rég összetörték
Viszont itt minden van, amit valaki valaha árult

- Mondja, és rágyújt.

- Figyelj, jó, hogy a combod hosszú
Viszont az élet, az annyira rövid, hogy botrány
Mi újra összejöhetnénk ketten
Érted, én föladnám érted azt, ami lettem
És csak akkor jönnénk megint, ha az áru fogytán

- Hát ez botrány...
Figyelj, te tudsz valamit, ami nem titok
De abban ne reménykedj, hogy ez menni fog

- Már mért ne menne? Mért nem vagy benne?

- Mert a világ, az egy összetört kép
És a vonal, ami mentén összetörték
Az kettőnk között húzódik éppen
És, bár már átmentek néhányan, próbaképpen
Igazából nem megy át semmi ott
És abban ne reménykedj, hogy pont nekünk menni fog

- Szerintem minden átmegy ott egy kis időre
És neked épp ezért van szükséged rám
Nekem meg rád és a benned szunnyadó nőre...

- Hagyd abba!

- Nem örülnél, ha abbahagynám
Tudod, az élet szerintem kísérlet
Össze kell rakni az összetört képet
A dolgok egy ideje nincsenek rendben
De én összeraklak téged
Ha te is összeraksz engem

Nem olyan éles ám az a határvonal
Ami neked van, az nekem viszket
Nálad a fele az gátlás, a fele meg hiszti

 - Ez az állat elnyomta rajtam a csikket, ááá!