Az utca kövén

Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Ahogy futok a sorsom után,
ahogy vágyom egy megértő kézre,
a lét peremén nincs, aki vár!

Nem hiányzom senkinek én,
úgy örülnék családnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott világ!

Nem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!

Látod, mennyire félek,
elégtek az álmok!
Újra egy csavargó szél visz tovább.