Hátam közepe

az összecsapó hullámok közt
csak egy vitorla áll,
mi hiába harcolt az idővel,
most csak az enyészetre vár

majd hosszú évek rekedt hangján
az oldalára dől,
majd korhadt puha testével
szilánkosra tör

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam mögött lesajnálhatsz,
nézz rám

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam közepét megkívántad,
lépj már

hideg vízzel arcot moshatsz,
de az éjszaka szagát
hiába próbálod lemosni,
ha az a bőrödbe itta magát

hiába félsz, nem kímélsz
és nem is tudnál jobban
tovább nyúzni, hisz itt már belül
csakis csupasz csont van

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam mögött lesajnálhatsz,
nézz rám

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam közepét megkívántad,
lépj már

felkarcolnak a szálkás napok,
az agyam lassan kapitulál,
velünk húznak és minden örök,
az idő, lelkünk inhalál

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam mögött lesajnálhatsz,
nézz rám

nézz rám, én úgysem látlak,
a hátam közepét megkívántad,
lépj már