Mosoly

Hajnali fény, az élet kék egén veled,
életképregényben élek én,
a tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
Tükröm-tükröm, kérlek mondd meg nékem,
miért mosolygunk mindannyian többféleképpen,
legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

Boldogságban ébredtem fel,
mosolyog a szél,
de a nap már nem felel,
pedig fáradtan estem be az ágyba,
szebb világot vártam, de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj,
visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, a vándor útra kél,
itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

Mosolyogva ébredek,
mosolyogva félek,
mosolyogva kérek,
mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek,
csak mosolyogva érzek,
mosolyogj, ha kérlek,
a mosolyodból élek.

Te nevetsz, én sírok,
te szeretsz, én bírok,
te kifújsz, én szívok,
te hiszel, én bízok.

Feltétel nélkül szeretni,
(egy nevetés és minden bánat tovaszáll)
félmosollyal a semmibe meredni,
(kell a zuhanás, attól teljes az utazás)
előre-előre felkelve elesni,
fürkésző szemekkel szívedet keresni.
A szomszéd, a főnök, a postás, a kölkök,
a hentes, az óriás, a tündérek, a törpök,
különböző Istenek, de ugyanaz az ördög,
csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!!

Boldogságban ébredtem fel,
mosolyog a szél, de a nap már nem felel,
fáradtan estem be az ágyba,
szebb világot vártam, de mindhiába.
Teljfeles hajnalban, játszik az éj,
visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél.
Fátyolos nappal, vándor útra kél,
itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél,
majd itt leszek, ha elmúlik a tél.

Te nevetsz, én sírok,
te szeretsz, én bírok,
te kifújsz, én szívok,
te hiszel, én bízom.