Kell az a valami

kell az a valami,
hogy jöjjön a valaki,
s te elhiszed,
hogy nem hiába...

te csak húzz egy csíkot,
én majd írok rá a korról,
ami asztmás lett a portól
amíg saját hányásában horkolt.
olykor-olykor felébred
arra, hogy elég lett,
kortyol valami jóból
ami árt, oly mindegy, a kárt
majd a múltnak írja fel,
ha fel-fel is dobod, nem kell a kő,
a kőkemény kőkéménybe falazott
csalfa vak remény…
süteményízű álmok,
én itt csak egy keserű átkot rágok,
rátok várok, ti szárnyas, messzi-messzi,
háromságos szent erény,
ha átlátnátok a valóság
szomorú, vak ködén,
csak dobjatok le könnyedén
valami kötélhágcsón imbolygó,
bolygóközi űredényt,
s én beleszállok, hej, bele én!
úgy elszállok, hogy itt nem láttok többé,
hip-hop, úgy ,el én!

és ha eljön majd az a nap is, amire vártam,
és büszke lesz anyukám is amiért vártam,
és teljesülni fog akkor majd minden álmom,
és mégse jó, majd csak annyit mondok: ááá!

mert kell az a valami,
hogy jöjjön a valaki,
s te elhiszed,
hogy nem hiába vársz!

na jó, hát nem kell mindjárt megfogni,
hogyha valami éget,
majd inkább vicces leszek,
írok valami szépet,
képet festek, kéket, madarat,
bogarat éget a nap,
amíg a sok kis felhő béget…
á-á-á-á! – de, kérlek!- de, kérlek!
de én tényleg kérlek!
7-8-9, bíró úr,
én még időt kérek.
igaz, két menet közt a sarokban,
csak csöndben féldegélek,
és oké a k.o. is,
de én attól még élek!
és ha merek, majd remélek,
egy világot, ami kerek,
amiben jó nagyokat nyerek,
és csak egész nap zenélek.
- hej, gyerek-gyerek-gyerek
mi lesz most így veled?
az élet előtted, s te ellőtted
minden töltényedet.
se késed nincs, se kenyered,
a két tenyered
tedd össze most szépen!
ha éppen nem unja még,
hogy az ég legyen veled!

és ha eljön majd az a nap is, amire vártam,
és büszke lesz anyukám is amiért vártam,
és teljesülni fog akkor majd minden álmom,
és mégse jó, majd csak annyit mondok: ááá!

mert kell az a valami,
hogy jöjjön a valaki,
s te elhiszed,
hogy nem hiába vársz!