Papírsárkány

Szállj fel!
Szállj fel!
Szállj fel!
Szállj fel!
Szállj fel!
Szállj fel!

Egy régi napon, mikor még gyermek voltam én,
és kisütött a nap, és feltámadt a szél.
Mint a többi fiú, hová nem juthattam el,
a fák csúcsa fölé, a madarak fölé
egy sárkányt küldtek fel.

Szállj fel, színes papírmadár
véled, vágyam is messze száll.
Szállj fel, s mindvégig elkísér
ég és föld közé.

Itt benn zúgott a világ, és ott már ragyogott a nap;
én néztem csak belül, mosolygó arcodat.
Képzeletben én is felszálltam veled,
és ott lebegtünk együtt, és ott lebegtünk együtt
a nagyvilág felett.

Szállj fel, színes papírmadár
véled, vágyam is messze száll.
Szállj fel, s mindvégig elkísér
ég és föld közé.

Szállj fel!
Szállj fel!

Az egyik pillanatban elszürkült az ég,
a zsinór elszakadt kezemben, és én a földre estem.
A papírsárkányt nyomban elfújta a szél,
elszállt más tájak fölé, egy más világ fölé,
egy új világ felé.

Szállj el, színes papírmadár
véled, vágyam is messze száll.
Szállj el, színes papírmadár
véled, vágyam is messze száll.
Szállj el, színes papírmadár
véled, vágyam is messze száll.
Szállj el, s mindvégig elkísér
ég és föld közé.