Nem csak egyedül

üres a  hitelkártya, csak a hited bántja,
mondd, az egyik combod a másikat miért nem látja?
amíg folyik a lé, minden ok,
Erzsébetből Penelopé.
antik a kanapé,
a romantika a napé.
annyi humor van benned,
mint amennyi ész, /nekem/
drágább vagy drágám,
mint amennyit érsz.
mindened a státusz,
a Symbol a szimbólum,
kedvenc regényed,
a "hogy  élj  faszikból?" fórum.
ha csörög a zseb, pörög a far,
vihet téged, aki akar,
lehet neked az a baj,
hogy Baja, nem Dubai.
attól, hogy fal a férfi faj,
mint a falafelt,
nem te vagy az érdekes,
hanem a karakter.
bezzeg a dzsuva nem zavar,
csak legyen rendben a haj
kondi, szoli, műköröm,
mely ápol és eltakar.

nemcsak egyedül te vagy ezen a világon!
nézzél hát körbe szét!
a szemed igen, de a szavaidat nem imádom!
pillanatra maradj még!
ide figyelj, nézz ide, ne oda el,
nem veszed észre mit adok!
ne a szerepekkel, hanem az eszeddel.

szerte szét, a szinglilét
szimplán terjed szét,
a syndicate szirénekké
válnak a szende Cyntikék.
pesti lányok: kisebb gáz fröccs,
haladjatok fékkel.
rokonokká válik az országnak lassan az egész 7 ker!
ha kisujjam nyújtom, tövéből húznád a balkarom,
ha jobban néznél ki, kizuhannál az ablakon.
minden szempont a szemkont(akt),
hogy ezer irányba tetszelegj,
itt a foglalt dáma már, akin éppen fekszenek.
csak a csokoládé nyugtat, ha rálátsz a csinosakra,
aki a kicsit nem becsüli, az fürgén simogassa.
ha szeretem benned mi nincs,
hát megkapom, ami van,
ez az ürességed teljessége hétköznapian.
aki belátta: lezseren plezsör,
itt nincsen apelláta,
inkább belül, mint kívül ragyogjál a sok aberráltra.

nemcsak egyedül te vagy ezen a világon!
nézzél hát körbe szét!
a szemed igen, de a szavaidat nem imádom!
pillanatra maradj még!
ide figyelj, nézz ide, ne oda el,
nem veszed észre mit adok!
ne a szerepekkel, hanem az eszeddel.