Útravaló

Amikor indulsz a farkasok közé, ne báránybőr gúnyádba bújj.
Viseld ha kell a falka színeit.
Joguk van látni és nem érteni, álruhád alatt magadra engem öltesz.
A pajzsod én vagyok.
És jusson eszedbe egy elrontott szavam, amelyben ott ragyogsz,
És őrizz meg eltévedt gondolattal két táncod között.
Dobbanva állj meg, mint a szív, hangom, ha zendül benned.
Felejts el engem, hogyha alszol nyugtod lágy és mély legyen.
Nem lápos föld vagy.
Pazar tulajdon, birtok.
És kontár műremek.
Nem követlek, és nem taszítlak.
Várok.
Mint a vén hegyek.
Erdőim alusznak egymást ölelve,
bennem így vernek gyökeret,
Hogy legyen, aki megtartson engem.
Ha tántorodom.
Ha megremegek.