Hiábavaló

Van úgy, hogy a szív hiányzik,
Van úgy, hogy a fej.
Volt úgy, hogy kopogtam nála,
De ma nem érdekel!

Becsukok minden elérhető ajtót,
Számból ne hallja a szót!
Tudom, hogy kereshetném a tökéletes verset,
De nem találnék idevalót!

Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye
Nagy víz legyen és én a hajó!
"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -
"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"

Van úgy, hogy a földön fekszik,
S az ágyra én teszem fel,
Néha rossz vagyok, mint gyermek,
Akkor ő nevel!

Mosolyogj, halvány-égszínű szentem!
Atyai csókkal illet a szám,
Ilyen fénylő bogarú szemről
A könny csak engem illethet ám!

Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye
Nagy víz legyen és én a hajó!
"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -
"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"
Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye
Nagy víz legyen és én a hajó!
"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -
"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"

Hiábavaló!!!