Marasztaló

Nézd mennyien vagyunk
akik csak némán hallgatunk
amikor mondani kéne néhány mondatot

szemben egy köszönöm suttog el
a szív szorulva csuklik el
és elvét néhány, néhány ritmuson

ebben az apró szünetben
köszönnék sok-sok életet
amiből annyi minden születhetne még

úgyhogy csak tovább utazom
valaki megölel egy üres peronon
ahol csak fognak a zajok
a pimaszok visznek a púderes utakon
én nem kelek ugyanott
és ázik a szerelem
valami tereken
az anyákat figyelem
honnan a türelem
öltözz fel hideg lesz
nem jön a kegyelem
elhagyott utakon
hazátlan kutatom
hol van a türelem
hol melyik hegyeken
hol vagy, azt kutatom
szeretlek unalom!
Ádámból borda lett
valami oda lett
de nem vagyok egyedül
hogy megleljem idelent

ezerszer kutatom
köszönve tanulom
jó, hogy eljöttél
itt van a szék, pihenj még
itt van a víz is, igyál és egyél
és surran a villám
aludj még

Egyre Másra

Te erre, én arra mentem.
Te lány, én meg fiú lettem.
Minden fájdalmam elfelejtem.
Minden bánatom eltemettem.
Te lakni, én élni jöttem,
A hátsó szándék már nincs mögöttem.
Ha úgy is látnád, hogy összetörtem,
A céltáblát párszor körbe lőttem.

Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.
Az égi tejút mindenen
Szétkenődik, ingemen
A város fénye megvakul,
Pénz zsebembe visszahull.
Szeretnek a gazdagok,
Nem töltök ki űrlapot,
A vér a sebbe visszafut,
Nem csuktam be a nagykaput.
Egy bogár az égbe költözik,
Egy csillagrendszert telepít,
Kutyám beszélni tanul,
Ha nem értem, mondja angolul.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Nem egymásra, mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra?
Én is másra, Te is másra.

Mint a sör és a hab.
Lelkemre lakat.
Emléked örökre szívembe ragadt
Mint a rágó a betonra, pöttyös az aszfalt.
Fuss innen messzire, vagy borítsd az asztalt.
Élni jöttem ide, nem pedig lakni.
Telis-tele vagyok, pedig rég nem volt hakni.
Néha úgy hinném újra, hogy inkább még mindig
A sírom majd egykor tanulsággal hintik.
Utca gyerek voltam, utca gyerek leszek.
Házat, vagy autót bármekkorát veszek...
Ezer fa ezer ága,
Tegnapról a mára,
Idősből fiatal,
Felnőttből babába.
Az, aki vágja, mosolyog velünk,
Mert hiába havazik, nem is volt telünk.
Ereim falában, Tenyerem mélyén,
Itt a sor eleje, Te állsz a végén,
Fiúk és lányok, látszólag egyszerű.
De nincs, aki értené, miért olyan keserű.
Maradni nehéz, menni mindennél könnyebb,
Ehhez nem kell diploma, nem kellenek könyvek,
A verejték felsikít, lábam indulna,
A csábítás óriási, a józanság pindurka,
A függöny cinkosom, falaim sírnak,
Látták már milyen, ha Ferencnek hívnak...

Felnyerít egy nevetés,
Vasút a város peremén,
Elszalad fejem fölött,
Egy üres taxi rámköszön.
Kavicsok hullnak felfelé,
A tóból kijön, körbe, nézd:
Karikákon szúnyogok,
Csobog a vér a hasukon.
A tükörben reggel öltözik,
Borotvám emberesedik,
Tányérom újra megtelik,
Morzsák a földről felszedik.
Megfordul az esti kép,
Józanul fejjel lefelé,
Leesik a lámpafény,
Fölzuhan egy kerti szék.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Nem egymásra mindig másra.

Én is drága, Te is drága,
Egyetlen fa két virága
Minek nézünk mégis másra,
Én is másra, Te is másra.

-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-
-Én is másra, Te is másra.-

Képkockák

Te vagy a békém, te vagy a tragédiám
te vagy a pengém és egyben az artériám
eltakarom, de nekem is fáj a hiány
hogy többé nem te vagy az a lány aki vár
a külvilág kizár, de visszajövök, figyelj
nem tudom, mi vár, hogy holnap mikor, kivel
tűnsz el vagy tűnsz fel, hogy végül meglásd
mi másfele változunk, nem értjük egymást

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
és mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd

Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a kiömlött italom, az elmúlás
az üres poharakon játszó, monoton fejzúgás
a hamisan bújtató romkocsma homálya
a legdrágább lakhely, a hiány előszobája
a realitás hazadob, csak ezzel az a gond
hogy én lettem az egyik nálam hagyott kacatod
hogy az én fejemben mindig máshogy van
és nem úgy cselekszel, ahogy rég megálmodtam
most előre futnék, de felkap a szél szemből
letépi hazugságaim az évekről
meghátrálnék, de nem csaphatom be magam
megállnék, de fájna, hogy így feladtam

Mer' elhúztak a napok, ők nem várnak
és mögöttük marad, aki elfárad
nem látlak, előttem a füst meg a sötét
egy ordító tömeg áll közém és közéd

Most már értem, a reggel miért hoz mást
kiégnek a fénytől a képkockák
nem igaz, de nekem kell ez a hazugság
Te vagy a hazugságom

Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna
az özönvíz utáni utolsó bárka
a kába múlt, a bánat, a gyönyör
a bámult szembogár, az arcon a gödör
a ráncok, miket az idő berajzol
összefirkál, mikor kidőlve alszom
és hideg zuhanyként kelt a gondolat
mi van, ha sose leszek annál boldogabb

A Te meséd

A Te mesédben nincs tanulság
A Te mesédben nincs hazugság
Csak ropog a hó a talpam alatt
Fél kísértetváros füstjét szívom
Fáj a fejem kissé és süt a nap

Délelőtt a tizedik hatványon
Ezer tükörrel körbefalazva

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Valahol itt kell lennie mindig
Karnyújtásnyira Kínában vagy a Blahán
Égő szivar vagy parfümillat - valamit mindig itt hagy
Hogy tovább csüngjek hallhatatlan szaván

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

Egy szép napon majd megszokod,
Hogy olyan vagy, amilyennek látnak
Nincsen ruhája annak,
Aki tudja, hogy már közel járhat
És odaérni nem lehet...

Sose játssza senki el
Azt amit a fejembe' hallok
Ezer oldal teleírt kotta vallott aranyérmes kudarcot

Egy délibáb után barangolok a középső-sarki jégen
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....
A világ meg vigyázzban áll magának
Pedig válaszható volt az élet is....

One Way Or Another

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'm gonna meetcha, I'll meetcha
I will drive past your house
And if the lights are all down
I'll see who's around

One way or another I'm gonna find ya
I'm gonna getcha getcha getcha getcha
One way or another I'm gonna win ya
I'll getcha, I'll getcha
One way or another I'm gonna see ya
I'm gonna meetcha meetcha meetcha meetcha
One day, maybe next week
I'm gonna meetcha, I'll meetcha

And if the lights are all out
I'll follow your bus downtown
See who's hanging out

One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip, a slip of the lip or another
I'm gonna lose ya, I'm gonna trick ya, I'll trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna trick ya trick ya trick ya trick ya
One way or another I'm gonna lose ya
I'm gonna give you the slip

I'll walk down the mall
Stand over by the wall
Where I can see it all
Find out who ya call
Lead you to the supermarket checkout
Some specials and rat food, get lost in the crowd

One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)
One way or another I'm gonna getcha, I'll getcha, I'll getcha getcha getcha getcha
(Where I can see it all, find out who ya call)

Minden álmomban

Kedves Irén, így folytatom…

Azért írok néked itt levelet,
Mert múlt éjszaka álmodtam Teveled,
A másfél szobás lakásban, ahol lakom,
Sötétségben, kinyúlt testtel, tátott szájjal, vakon.

Nagy, kavargó álomképek között,
(Nagy, kavargó álomképek között,)
Az arcod négyszer elémbe jött.
(Elémbe jött.)
Az arcod láttam tegnap éjjel, Irén,
S négyszer súgtad: Fivérem, én
Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,
(Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,)
S én hozzád szólok négyszer belül
(Négyszer belül)
Négyszer egy nap rád gondolok,
Bárhol vagyok, bárhol vagyok.

Nekiszegeztem én a kérdést, hogy szeretsz,
Nekiszegeztem én a kikötőben,
Ahol indultam én Dél-Afrika felé,
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró,
Indul a hajó.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Őszes férfi, sapkáján aranysáv,
Nyári délután indulás előtt,
Most ez vagyok én, s a másik az Te vagy.
Ami történt még itt, azt feledés fedi.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Te segítesz, ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit
Itt maradsz velem, mielőtt elfelejtenélek,
Elfelejtelek, majd váratlanul
És egy másik helyen találom magam,
Az a fogoly vagyok, számom 307,
Aki megszökik, s üldözőit egy kis utcában lerázza,
Csenget egy helyen, s Te nyitsz rá ajtót.
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van,
Lépteink alatt ropog a kavics,
És egy kastély felé, ami úgyszintén sötét,
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk, míg az óvatos cipők
Csak az utat lesik, úgy megyünk ott.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok, éppen most szökésben,
Csöngetek, s Te nyitsz ajtót nekem.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz...

Alízóta

Megyek most az úton, látod dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet.
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Tapasztalatlan álom azt hiszi nem ébredek a délre
Már kifordított magamból minden amit kértek tőlem.
Most: Segítség!- segített, aztán harapok a lécre,
Amit a számba dugott egy ismerős, aki a barátjától kérte.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben,
Mert a súlyomból annyit veszítek, amennyi épp aznap a mérgem.
Jön lábam, látod, tedd oda, itt a másik, nézz oda, tétova.
Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

Itt nem tartozik hozzám, de ott ismerős lehetnék,
Hisz a senki fiát a senki földjén senki nem keresné.
Most már fölkelhetek innét, ez a tükör nem az én képem,
Az az égről néz a földre, ez meg a földről néz az égre.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Apám a vadludakkal

A másik szobában senki van csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár……

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Gyökeret vernek a repedések a falakba, nézd, itt
fércelt álmaim szakadtan csüngnek alá,
megsárgult képeink maradtak a kamrában, érik,
anyám a családfán a kilátásra vár.

Akarok szaladni én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

A nyári boldogság biciklin, a határban érzi,
elmúlt időknek füstös illatát,
ahogy a vázon utazunk, az apám meg én,
beszőtte az emlék, mint kiadó pókszál szobát.

Várjatok ti éberek mindjárt kelek én is,
addig maradok álmomban, cirkuszban zenélni,
ahol a fűrészporos égen apám a ludakat nézi,
a szárnyas had elejére most már magát idézi,
és azt mondja: aludj nyugodtan, erre senki se jár.

Menetszél

Menetszélbe beletartom az arcomat
nagyon fejlett országon át visz a vonat
egy még fejlettebb országban egy nő is beszáll
menetszélben az arcába úszik a sál

Egy nagyon fejlett régióba igyekezik
egy nagyon fontos dolog miatt szeretkezik
majd de most csak kinéz az üvegre lehel
nem érkeznék úgy meg ahogy neki meg kell

Nagyon fontos dolgom van én messze megyek
eltűnnek a legelők jönnek a hegyek
nagyon fejlett kistérségben konferenciát
rendeznek a semmiről van-e semmi

Én pedig egy halott vagyok nagyon halott
mondtam jövök szakérteni csak adjatok
egy nagyon fejlett országból egy jól fejlett nőt
azzal demonstrálom majd a múló időt

Amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek.

Ahonnan jöttél elillan,
Amerre tartasz sehol még.
Az élet a kettő között van,
A Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs
De inkább leépülsz.
Ott állsz egy sorban feladni
Belehalni készülsz.

Szeretlek, bármit tehetnél,
Szeretlek-másképp mondani.
Nem lehet. Nem is tudom miért,
szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké.
Végül megszépül…

Jó az, ha mindent ahogy van,
Úgy el tudsz fogadni!
A baj mindig múló állapot.
Nem kell folyton keresni!
Ha fejjel vagy a homokban,
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap,
Hogy milyen kék az ég.

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Születsz, hogy tanulj, amíg lehet.
Felnősz, azt mondod, hogy te már,
Túl vagy majdnem mindenen,
Rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak!
Hisz egyszer úgyis elévül.
Semmi rossz nem tart örökké
Végül megszépül…

Már megint hülye vagy,
Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Dézsma

Padlástól tornácig teli veled.
A homlok redőitől
a talp hámozott húsáig. Csordultig teli.
Hiányod a test hetedik napja.

Dézsmája, nem jutalma a teremtésnek.
Mint a kutyatej, fehéren gyöngyözik a verejték.
A vérben bénító, kósza áram,
zsinóron vonyító erő.

A bőr lidércek csipkeverése:
ahogy készül, foszlik is belé;
hiányod a hetedik nap,
dézsmája, nem jutalma a teremtésnek!

Padlástól tornácig teli veled.
Minden porció vámodra vár.
a lehelet nyers tömjén-ködje,
a gyomor alján sercegő avar.