Minden álmomban

Kedves Irén, így folytatom…

Azért írok néked itt levelet,
Mert múlt éjszaka álmodtam Teveled,
A másfél szobás lakásban, ahol lakom,
Sötétségben, kinyúlt testtel, tátott szájjal, vakon.

Nagy, kavargó álomképek között,
(Nagy, kavargó álomképek között,)
Az arcod négyszer elémbe jött.
(Elémbe jött.)
Az arcod láttam tegnap éjjel, Irén,
S négyszer súgtad: Fivérem, én
Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,
(Fivérem a Föld még egyet fordul maga körül,)
S én hozzád szólok négyszer belül
(Négyszer belül)
Négyszer egy nap rád gondolok,
Bárhol vagyok, bárhol vagyok.

Nekiszegeztem én a kérdést, hogy szeretsz,
Nekiszegeztem én a kikötőben,
Ahol indultam én Dél-Afrika felé,
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró,
Indul a hajó.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Őszes férfi, sapkáján aranysáv,
Nyári délután indulás előtt,
Most ez vagyok én, s a másik az Te vagy.
Ami történt még itt, azt feledés fedi.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Te segítesz, ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit
Itt maradsz velem, mielőtt elfelejtenélek,
Elfelejtelek, majd váratlanul
És egy másik helyen találom magam,
Az a fogoly vagyok, számom 307,
Aki megszökik, s üldözőit egy kis utcában lerázza,
Csenget egy helyen, s Te nyitsz rá ajtót.
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van,
Lépteink alatt ropog a kavics,
És egy kastély felé, ami úgyszintén sötét,
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk, míg az óvatos cipők
Csak az utat lesik, úgy megyünk ott.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház, a ház, a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok, éppen most szökésben,
Csöngetek, s Te nyitsz ajtót nekem.

Minden álmomban
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz.
Százféle változatban Te vagy velem,
És mindig Te segítesz...