Alízóta

Megyek most az úton, látod dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet.
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Tapasztalatlan álom azt hiszi nem ébredek a délre
Már kifordított magamból minden amit kértek tőlem.
Most: Segítség!- segített, aztán harapok a lécre,
Amit a számba dugott egy ismerős, aki a barátjától kérte.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.

Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben,
Mert a súlyomból annyit veszítek, amennyi épp aznap a mérgem.
Jön lábam, látod, tedd oda, itt a másik, nézz oda, tétova.
Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra

Itt nem tartozik hozzám, de ott ismerős lehetnék,
Hisz a senki fiát a senki földjén senki nem keresné.
Most már fölkelhetek innét, ez a tükör nem az én képem,
Az az égről néz a földre, ez meg a földről néz az égre.

Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.

Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.