Marasztaló

Nézd mennyien vagyunk
akik csak némán hallgatunk
amikor mondani kéne néhány mondatot

szemben egy köszönöm suttog el
a szív szorulva csuklik el
és elvét néhány, néhány ritmuson

ebben az apró szünetben
köszönnék sok-sok életet
amiből annyi minden születhetne még

úgyhogy csak tovább utazom
valaki megölel egy üres peronon
ahol csak fognak a zajok
a pimaszok visznek a púderes utakon
én nem kelek ugyanott
és ázik a szerelem
valami tereken
az anyákat figyelem
honnan a türelem
öltözz fel hideg lesz
nem jön a kegyelem
elhagyott utakon
hazátlan kutatom
hol van a türelem
hol melyik hegyeken
hol vagy, azt kutatom
szeretlek unalom!
Ádámból borda lett
valami oda lett
de nem vagyok egyedül
hogy megleljem idelent

ezerszer kutatom
köszönve tanulom
jó, hogy eljöttél
itt van a szék, pihenj még
itt van a víz is, igyál és egyél
és surran a villám
aludj még