2008. december 31., szerda

Érezzél engem!

Fáradt a testem-lelkem, vadságom fojtogat,
Jó nálad megpihennem, eldobni maszkomat.
Hűségben magam törtem, hogy nekem megmaradj,
Ha van még büszkeségem, az most már csak Te vagy.
Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!
Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!

Nem remélt ajándék vagy, megtalált gondolat,
Te vagy, ki vágyaimnak most végre arcot ad.
Megjövök, hangod kérem, tested nem mostoha,
Életem Veled élem, lesz nyarunk, de tél soha.
Élj, érezzél engem, ne várj most bújj hozzám!
Élj, érezzél engem, ne várj, most bújj hozzám!

2008. december 30., kedd

Állítsd meg

Mikor elhagysz, vihar előtti a csend
Tele a pohár, de elpattan az üveg
Állítsd meg az esőt
Állítsd meg a folyót
Állítsd meg a tengert
Megfulladok
Nem bírom tovább, kell még egy adag,
Szükségem van Rád.
Mikor elhagysz, felbőg az éjszaka
Sebzett vad leszek, veszett kutya
Állítsd meg az utcát
Állítsd meg a várost
Állítsd meg a világot
Mielőtt kiszállok.
Nem bírom tovább, kell még egy adag,
Szükségem van Rád.

A pillanatot töri szét
Az íz, mi csak a tiéd,
Mikor a számhoz érsz, közel a végtelen.

Mikor elhagysz, tüzet fog ruhám
Űz a hajnal, a nyomomban jár
Állítsd meg a fényt
Állítsd meg a Napot
Állítsd meg a holnapot
Elemészt a vágy
Nem bírom tovább, kell még egy adag,
Szükségem van Rád.

Állítsd meg a tüzet
Állítsd meg a vizet
Állítsd meg a Földet
Állítsd meg az eget
Állítsd meg a testem
Állítsd meg a lelkem
Állítsd meg a vérem
Állítsd meg a szívem.

Szükségem van Rád.

2008. december 29., hétfő

Tavasz

Régi képek a falakon
Léptek nyoma őszi avaron
Mennyi hasztalan üzenet
Soha el nem küldött levelek

Fájó emlék egy nevetés
Hittük könnyű a feledés
Magány lett csak a jutalom
Bánat ül kínzó szavakon

Tavasz jár most a hegyeken
Olvad a jég dermedt szíveken
Még emlékszem milyen a bőröd illata
Tavaszi szél jár a hegyeken
Olvad a jég dermedt szíveken
Vajon egyedül leszel-e ma éjszaka?

Az éjszaka ad-e ölelést?
Álomból könnyű ébredést?
Fogja-e valaki a kezedet?
Ha bánat nyomja a lelkedet

Van-e önfeledt mosolyod?
Sírsz-e még mikor feladod?
Van-e életedben utazás?
Gyermeki csengő kacagás

Tavasz jár most a hegyeken
Olvad a jég dermedt szíveken
Még emlékszem milyen a bőröd illata
Tavaszi szél jár a hegyeken
Olvad a jég dermest szíveken
Vajon egyedül leszel-e ma éjszaka?

2008. december 23., kedd

Kívánj igazi ünnepet!

Nézem, ahogy az est leszáll az ablakom előtt,
Ezüstbe és fehérbe öltözik a Föld.
Álmaink és bűneink, jó és rossz tetteink
Ma hó takarja.

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!

Szeresd a Napot, szeresd a Holdat,
Szeresd a Földet, és szeresd a tengert,
Szeresd a férfit, férfi szeresd az asszonyt,
Szeresd a gyermeket, és szeresd a fényt!
A fényt, a fényt, a fényt.

Szeresd a tüzet, és szeresd a vizet,
Szeresd a világot, és szeresd az Istent,
Szeresd az Istent, még egyszer szeresd az Istent,
És szeresd Őt és csak szeress, szeress, szeress!

Szeresd az Istent, szeresd a könyvet
Szeresd a világot, és szeress mindent!
Békés karácsonyt mindenkinek!
Békés új évet mindenkinek!
Szeress!

2008. december 22., hétfő

Boldogság gyere haza

Két szoba közt a csend de végtelen nagy távolság,
s mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt, a cigaretta füst attól könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza csak ennyi kell!

Néha féltem hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent úgy öleltél éjjel át.
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj csak erős ez a fény attól könnyezem!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza csak ennyi kell!

Kint sűrűbb lett a homály az utca zaj is elcsitult,
nézem ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Nekem elég hogy itt leszel!

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza...
honnan jössz nem érdekel!
Nekem elég hogy itt leszel!

Fiúk ölébe lányok

Forró nyári este
A Tisza parton a nő azt kereste
Hol van a sátra, úgy emlékszik
Hogy valahova hátra verte fel
Én mondom neki, ha félne
Éjjel egyedül maradni, elférne
Itt, van elég hálózsák
Az enyémben a buli pont most kezdődik el

Most kezdődik el…
A buli pont most kezdődik el

Várom a szombat délutánt
Na gyere tekerünk egy trombitát
A szőnyeg a varázs meg elrepít oda
Ahova még a részeg madár se jár
Aztán ha megjön a mámor
És a nyilait jó helyre lövi ki Ámor
Én a dinamit élő gyújtózsinórja vagyok
Ami a robbanásra vár

Közben az autómagnóból meg
Valami jó banda énekel
És a hátsó üléseken többen már
Sehogy se férnek el, hát

Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Ha másképp már nem férnek el!
Ha másképp már nem férnek el!

Tűz! forró nyári este
A Tisza parton a nő azt kereste
Hol van a sátra, úgy emlékszik
Hogy valahova hátra verte fel
Én meg mondom neki, ha félne
Éjjel egyedül maradni, elférne
Itt, van elég hálózsák
Az enyémben a buli pont most kezdődik el

Közben az autómagnóból meg
Valami jó banda énekel
És a hátsó üléseken többen már
Sehogy se férnek el, hát

Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Üljenek a fiúk ölébe a lányok
Ha másképp már nem férnek el!
Üljenek a fiúk ölébe a lányok

Minden fiú ölébe egy lány!

Mindig van út

Mindig van egy szó, ami sajnos elveszett,
Melybe többet értenek, mint amennyi valóban benne lehet.
Valami új kell, amit eddig még nem láttam el,
Amit nem hallottam eddig, ami még sosem volt eddig,

Mindig van egy út, melyen végig mehetek,
És egy álmot kergetek, de a célban csalódva ébredek.
Valami új kell, amit nem éreztem eddig én,
Amit nem tudtam még eddig, ami még sosem volt egész.

2008. december 18., csütörtök

WC-n sírni

WC-n sírni
Ágyon állni
Felhőn félni
Gonoszt birizgálni
A víz sok útja
Száraz földben
Amíg talán a
Gyökérig ér
Minden meglesz
Az összes nyomor
Megigazulsz
Elkárhozol, bármi
WC-n sírni
Ágyon állni
A felhőkön meg
Minden belefér

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot
Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél
És bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj
Úristen, Úristen, hogy én ezt mennyire unom
Belülről érzem, és kívülről tudom, hogy:

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Az orvosok például nem értik a halált
Hát, senki nem ért semmit…

Űrhajók, angyalok, Isten tortáján ragyog
Egy fekvő nyolcas, így ünnepel minden új napot és

Beszél, aki keres
Hallgat, aki talált
Senki nem ért semmit
Többek között, szerintem, az orvosok a halált
Hát, senki nem ért semmit…

2008. december 11., csütörtök

Véletlenek

Itt vagyok véletlenek
Körbevesznek, érintenek
Megúsztam, bőrömön érzem
Meglőttek, de mégsem vérzem

Megúsztam, ezt érzem
Meglőttek, de mégsem vérzem

Nem bírom, nem bírom, nem bírom
Szétszakít az őrült fájdalom
Nem bírom, nem bírom, nem bírom
Rólam szól, de mégsem vállalom

Gondolattal játszom, akár kezemmel a kés
Lassan indulnom kellene, ittlétem csak tévedés

Csak tévedés, a létem
Csak tévedés

Sátán vagyok, vagy az Isten
A semmi, vagy a minden
Az élet, vagy a halál
Aki keres, vagy aki talál

A hóhér, vagy az áldozat
A béke, vagy a kárhozat
A kezdet, vagy a vég
Aki segít, vagy aki vét
Egy állat, vagy egy ember
A kérek, vagy a nem kell
Az ima, vagy az átok
A vak, vagy a látnok

A himnusz, vagy a gyászmise
Mindegyik, vagy egyik se

2008. december 10., szerda

Szívlapát

Szervusz, parancsolj
Itt egy szívlapát
Hátba váglak jól
Mondom, így tovább
Állsz és kérdezel
Mi az, hogy így tovább?
Mondom szerelem, no meg harmóniák

Állsz és kérdezel
Ez most mit jelent?
Talán egy vadat
Kit mások elejtenek?
Én mondom, az a vad
Az a vad benned lakó
Ezért kell szívlapát
Mi van, ha pont te vagy
A fűtő a Napban

A fűtő a Napban

2008. december 9., kedd

Szarvas

Elejtett rókák, kifakult szarvasok
Fényt kapott őzek és lecsupált farkasok
Tigrisek körben és mindegyik ölben
Apró hiénák és csontok a bőrben

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amígy felkel a nap
A kavicsos úton, közel a házhoz
Ahol először álmodtalak

Vagyok egy szívben, tépem belülről
Marom, hogy fájjon, hogy észrevegyen
Mintha egy bábuval játszana Isten
Néha már kérem, hogy ne így legyen

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amígy felkel a nap
A kavicsos úton, közel a házhoz
Ahol először álmodtalak

Álom és virágok, szirmok a szádban
Fogak a szádban és a szavaid bennem
Rákok egy forrás tiszta vizében
Szemedben bogarak ásítanak

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amígy felkel a nap
A kavicsos úton, közel a házhoz
Ahol először álmodtalak

2008. december 5., péntek

Jönnek újak

Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.

Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak.

Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...

Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.

Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.

Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.

Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak...

Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak...
Jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...

Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...

2008. december 4., csütörtök

Hang és fény

Nem figyeltem, bocs, pedig mentél TV,
Épp' az érzéstelenítős műsorod volt
Sok szép lány tapsolt, amíg betyárok dobálták
A tágra nyílt ember szembe a port

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)

Szeretem, ha visztek, mindegy is hová
Egy vetélkedőben nyertem ezt az álmom
Valami dal szól gyerekkoromból, örülök, hogy a refrén
Még megy és lassan a többit is kitalálom

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (2x)

Egyedül fekszem, álmomban nővel voltam
Aztán felkelek és nézem kicsit az éjszakát
Egy pár szaros csillag nézi, hogy a szívem
Hogy lökdösi a Holdat az égen át

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad (3x)

És egy leszedált ország tapsolgat a szarnak
Boldogan élnek, amíg csak meg nem halnak

Csak hang legyen és fény, sok szép halott állat
Mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad

Mutassa meg neked, mennyivel jobb lehet
Ha ő mutatja meg neked

Milyen a hang, milyen a fény,
Milyen vagy te és milyen én

2008. november 28., péntek

Túl mindenen

A fényszóróba nézel egy elázott éjjel
Mint a kivert macska
Túl messzire mentél el s nem találsz vissza, cicuka
Kicsúszott kezedből az aranykor
Átkarol a szél s beborít a por

Raboltad, csaltad neved s egy lapra tetted
Hadd vesszen el
Még több, egyre több kellett
S csak megmart mindent veszett szíved
Szélhámos, kiszállsz most, szakad a part
Könnybe lábad a Nap, véna-kék ég alatt

Túl minden időn,
Túl a senkiföldjén
Túl a vágy hatalmán
Mondd hova a pokolba futsz, babám, jaj

Tőrbe csalt a fény világtalan,
Mondd hova a pokolba futsz, babám, jaj

Vérvörös könnyek, kék-hideg penge,
Lüktet a ritmus, ezer színben
Játszik a múlt, fut a szemed előtt
Mikor a szívedbe szúrsz. De két lét között
A semmibe esel, sodor az ár
Mondd, ki voltál, ki leszel? Elveszett babám,
Mint parttól ellökött csónak a vízen,
Túl a földön, az egeken innen

Nézd, hogy vakít a fény!
Ó nézd, hogy vakít a fény!
Ó nézd, hogy vakít a fény!
Átkarol a szél.
Beborít a por

2008. november 18., kedd

Lebegés

Zárd be az ajtót, zárd az ablakot,
De én majd elérlek téged akkor is, ha nem akarod.

Mikor a csendben végleg, elhallgatnak, majd a lépteid.
Mikor a sötétben már, én nem tudom, hogy hol van,
Én nem tudom, hogy hol van a határ.

De holnap újra, feljutunk a hegyre és lerogyunk, majd a porba.
Miért nem lehet, elmondanom mindent neked.

És az ürességet már nem érzed, ami még bennem van, én mégsem félek.

A hazugságtól könnyes szemmel, nyújtod a kezed a kezem felé.
Én érzéketlen arccal lépek, a gyengeségem falai mögé.
Zárd be az ajtót, zárd az ablakot,
De én majd elérlek téged akkor is, ha nem akarod.

És az ürességet már nem érzed, de még benned van, én mégsem félek (már).

2008. november 14., péntek

Csillag vagy fecske

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)

2008. november 13., csütörtök

Szemedben a csillagok

Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.

Ne kérdezd meg rólam a jós varázsgömbjét,
Ne kutasd fel értem az álmaid mélyét,
Egész máshol keressél!

Szemedben égnek a csillagok,
Távolba nézel, de én itt vagyok.
Most engem ölelj át, ne az éjszakát,
Vedd észre végre már, hogy szeretlek és találj rám!

Tenyeremben nézed az élet vonalát,
Ahelyett, hogy végre megszorítanád,
S arcodat ráhajtanád.

Szemedben égnek a csillagok,
Távolba nézel, de én itt vagyok.
Most engem ölelj át, ne az éjszakát,
Vedd észre végre már, hogy szeretlek és találj rám!

2008. november 11., kedd

I Can't Be With You

Lying in my bed again,
And I cry 'cause you're not here.
Crying in my head again,
And I know that it's not clear.

Put your hands, put your hands,
Inside my face and see that it's just you.
But it's bad and it's mad and it's making me sad,
Because I can't be with you.

Be with you.
Be with you.
Be with you.
Be with you.
Be with you, be with you, baby, I can't be with you.

Thinking back on how things were,
And on how we loved so well.
I wanted to be the mother of your child,
And now it's just farewell.

Put your hands in my hands,
And come with me, we'll find another end.
And my head, and my head on anyone's shoulder,
'Cause I can't be with you.

Be with you. [X 4]
Be with you, be with you, baby, I can't be with you.

'Cause you're not here, you're not here,
Baby, I can't be with you.
'Cause you're not here, you're not here,
Baby, still in love with you.

Still in love with you.
Still in love with you.
Still in love with you.
Still in love with you.
Still in love with you.
Still in love with you.

2008. november 10., hétfő

Lopott könyvek

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad
A kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg,
Magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha
Senki el nem érhet.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz, amíg van benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet,
A lapjait teleírom,
A képeket kitépem,
Rajta lesznek a síron,
Amit kettõnknek ások
Úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek,
Szúrok, aztán magammal végzek.

Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék,
Átvágnám a torkod,
Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot.

Yeah!

2008. november 4., kedd

Kezem a fegyveren

Kezem a fegyveren,
Ha akarom, megteszem,
Ma minden mindegy,
Vess meg érte.

A gyönyörű őrület
Örökre elveszett,
De tudom hogy elveszteni
Is megérte.

Kezem a fegyveren,
Szétestem teljesen,
Szétgurultam, mint a gyöngy
A fű között.

Kölcsönvett gondolat,
Hogy teher- vagy gyorsvonat,
Az, ami az életemnek
Ütközött.

A fegyveren a kéz
Csak tévedés,
Minden bűnöd úgyis
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

Kezem a fegyveren,
Ne fordulj ellenem,
Az elme ellenálni
Gyenge.

Most nem vagyok nagylegény,
Nincs bennem vak remény,
Belém vág a szó
Akár a penge.

A fegyveren a kéz
Csak tévedés,
Minden bűnöd úgyis
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

Te nem lehetsz
Újabb tévedés,
Minden bűnöd úgyis
Elfedi a feledés.
Mostantól élned kell,
Hát ébredj fel,
Holnaptól élned kell,
Hát oldódj fel,
Különben véged.

2008. november 3., hétfő

Nézhetnélek

Nézhetnélek, ha lenne fény.
Nem ismersz, és nem ismerlek még,
de ha felnevetsz, darabokra hullok szét.

Lázzal, vérrel perelek.
Csatáimat nem vívhatod meg.
S nem akarlak már, vagy egészen, merészen.

Hatalom s pénz, ha csókol,
megszédülve lenn a porból,
fent a porról néha hallgass, mert elvakulsz!

Láttam Őt és keresem,
minden hajnallal mást és mást üzen,
minden Tőle van, vértez és felemel.

S most nézhetnélek, szememben fény.
Nem ismersz, és nem ismerlek még,
de ha felnevetsz, létrehívod álmaim.

2008. november 2., vasárnap

Játszom ahogyan lélegzem

Néztem az üvegen át,
ahogyan kétszer nézi meg az órát,
mielőtt belép. Így szeretem.
Pontos és stílusa van.
És a csendben - néha az is fontos -
összesúgtak páran: ki ez a lány.

Egyedül volt. Szelíd és védtelen.
Más, mint a színpadokon.
Egy mosolyban láttam, tudja az életem.
Ennyit a titkaimról.

Játszom, ahogyan lélegzem.
A zenén nőttem fel.
Igazi méreg. Hat, amíg élek.
Úgy jött, mint az anyatej.
Az útra hangjegyet váltottam.
Nem tudom, merre visz el.
Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
csak hamis ne legyen.

Úgy van, ahogy én rég.
Félig itthon, félig messzi vendég.
Folyton út közben. How are you, babe?

I'm fine. Szeretem így.
Itt is, ott is új pálya mindig.
Megyek valamiért. Jövök valakiért.

Sosem elég, ameddig eljutunk.
A csendben is új zene szól.
Egy mosolyban láttam, tudja az életem.
Ennyit a titkaimról.

Játszom, ahogyan lélegzem.
A zenén nőttem fel.
Igazi méreg. Hat, amíg élek.
Úgy jött, mint az anyatej.
Az útra hangjegyet váltottam.
Nem tudom, merre visz el (merre visz el).
Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
csak hamis ne legyen (csak hamis ne legyen).

Játszom, ahogyan lélegzem.
A zenén nőttem fel.
Igazi méreg. Hat, amíg élek.
Úgy jött, mint az anyatej.
Az útra hangjegyet váltottam.
Nem tudom, merre visz el (merre visz el).
Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
csak hamis ne legyen.

Fényév távolság

Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Néha ismeretlen távolba vágyom.
Máskor megriaszt egy álom.
Hogy a csend, hogy a hang, hogy a fény, hogy a tűz
Már nem vigyáz e cseppnyi Földre, s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
Csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
Tiszta fénybe merülni.
De a jel, ami szól,
De a hang, ami hív,
Még nem mond semmit meddig éljek, s lesz e út,
Hogy visszatérjek.

Fényév távolság
Csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
Hallom hangjait és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom,
Nekem itt vannak álmaim...

2008. október 31., péntek

Ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Minden máshogyan menne
Te is máshogyan mennél
El tőlem, mint tegnap este
Megszoknád a hús szagát
Megszoknád az ólmokat
Megszoknád az életem
Miként a sajátodat

Ha én lennék a szerelmed
Szeretnél mert megszoktad
Ahogy megszokásból rugdalod
Magad elé az álmokat
Ha villanyt oltasz a sötétnek
És halkan kicipzározod őt
És magadba rakod a régi semmit
A megszokott soha el nem jövőt

Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször mint most
Csak rosszabb vicceken ha én a
Szerelmed lennék
Mindig máshogy neveznélek
Termések állatok kis izék
Magamban most is beszélek

Ha én lennék a szerelmed
Biztos hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
A tengerpartra szlottyos fügét
Enni a kiégett fű közül
Akkor ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgunk
Igérem nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád hogy ez Ő
Csak el kéne hinned
És úgy kellenék neked mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak

2008. október 30., csütörtök

Ne gondolj rám

Őrült vágyak rohannak meg, a csendben, ami körül vesz
És földre szorított arccal, még menekülnék.
Üres falak közt, üres szobákban idegenként járok már.
Értelmetlen kétségek között, a kezed már...

Nem talál, nem talál, minden hajnalon, minden éjszakán

Ha magamhoz térek újra, s rám tör megint a félelem,
Repülnék veled még, de a tested már a földön hever.
Mégsem kívántál, ne szólj, ne érj hozzám, minden nap hazugság volt,
De kérlek, hogy ne gondolj rám,

Ne gondolj rám, minden hajnalon és minden éjszakán.

Csak mondd, csendesen, csak mondd, miért, vagy miért nem.
Csak mondd, én nem értem, csak mondd, mondd, mondd el nekem

Ha rám tör megint a félelem, amely bennem lapul,
Ha hallom, hogy szólsz hozzám, olyan vadul.
Mikor szeretlek téged, mikor hozzád érek,
Mikor a szemed nézem, a pillanat hevében.

(mondd, mondd)
Ne gondolj rám, ne gondolj rám, minden hajnalon és minden éjszakán.
Csak mondd, csendesen, csak mondd, miért, vagy miért nem.
Csak mondd, én nem értem, csak mondd, mondd, mondd el nekem

Human Spirit

Don't let life consume you
It could eat you up inside
Can you see the human spirit?
Tell me why should I have to hide

And with my heart in my hand
And with my hand upon my heart
And with my heart in my hand
It's not like we planned

Don't betray your lover
You will just betray yourself
Can you see the human spirit?
Is there emptiness inside

And with my heart in my hand
And with my hand upon my heart
And with my heart in my hand
It's not like we planned

Can you see the human spirit?
Is there emptiness inside
Can you see the human spirit?
Is there loneliness inside

2008. október 29., szerda

Hold

Mikor leszáll az éjszaka, és feljön a hold,
Sápadt fénnyel elborítja a szürke por,
Én érzem, hogy a torkom elszorul,
Mikor az elfojtott vágyak rám törnek vadul.

Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak,
Lenn az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak.
Amíg tart az éjszaka, és fel nem kel a nap,
Érzem addig tart ez a pillanat

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Én érzem, hogy belülről valami mindig fogva tart.

Takard el a szemem és takard el a szám,
Már nem mozdul a kezem és már nem nyílik a szám.
Egy néma sikoltás, ami belőlem tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem elég erő.

Hiába üvöltök, nem hallani a hangomat,
Én még menekülnék, de belülről valami mindig fogva tart.

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről fogva tart.

Ez az álom, ami elkísér újra és újra,
Én lázas arccal, nedvesen a párnádra borulva,
Remegve ébredek, nem lehet álom,
Magamhoz térjek végre, én csak azt várom.

Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről valami fogva tart.
Egy néma sikoltás, ami belülről tör elő,
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő.

2008. október 28., kedd

Változó világ

Állok a sarkon, körülöttem népek,
Jönnek mennek okosak és szépek.
Változó világ, álarc és lepel,
Az igazat néha rejteni kell.

Ezernyi ház és beton kaszárnya,
Zeg-zugos utcák döglött homálya.
A társtalanság szétáradt bennem,
Túlcsordul, és kiönt szivemben.

Sok ember él itt, kergeti célja,
Bődülve zörög a gépek acélja.
Beteg földünk állata vagyok,
Odass hát neki, csak adok, és kapok.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

Ne gondolj arra majd mit teszel,
Mikor a múltad már nem érdekel.
A mának élj, ne kergess álmot,
Nem hoz a holnap békét csak átkot.

2008. október 27., hétfő

Keresem az utam

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

2008. október 26., vasárnap

Nap nap után

Bűn, csupa vétek,
mind, ami körbezár,
nincs, ami kellene úgy igazán.

Hozz igaz álmot,
kell, aki megbocsájt,
kell, aki tudja a holnaputánt!

Most, ahol élek,
vár az üres magány,
így siet életem nap nap után.

Mert volt, ami volt és lesz ami lesz.
Meddig sújt a vád?
Miért csak én lennék hibás?
Tudom, nem volt senki velem.
Hitem kevés, és riaszt a félelem.
Olyan szegény, ez a túl gazdag világ!

2008. október 24., péntek

Végre

Végre
Most hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Végre
És ha meg nem is kívánlak,
Azért lesz miről álmodnom,
Eszembe jutsz
És elénekellek,
Szóvá teszlek,
Újjáteremtelek,
Csak engedd meg.

Végre
Meríts erőt a szóból,
Amely hozzád beszél,
Végre
A szemed tüzének hódol
A vers, amely miattad él,
Így lettél múzsa,
Így köt majd gúzsba
Egyetlen dallam,
Hogy végre szabad legyél,
Hogy többé ne félj,
Hogy többé ne félj.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

Végre
Egy kérdésre vár csak a válasz,
A titkod hadd legyek én
Végre
Ha a boldogtalanság fáraszt,
Talán jóvátehetném
Bizonytalan
És egyszerű szándék,
Maga a játék
Az igazi ajándék
Csak ne dobd el még
Csak ne dobd el még.

Nem kell, hogy észrevedd,
Mert meg sem értheted,
Nem látja szép szemed,
Hogy az átok alól
Végre
Feloldoztál,
Zavartan felnevetsz,
Örülsz, hogy itt lehetsz,
Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz,
De az átok alól
Végre
Feloldoztál.

2008. október 20., hétfő

2x2 néha 5

Kétszer kettő néha öt
Nem csalás, nem ámítás,
De valóban sokszor hibás a számítás
Kétszer kettő néha öt
Minden tételt félrelök
Egy sokat ígérő szerelmes pillantás

Élsz békés boldogan
Nagy bölcsen gondtalan
És egy nap semmi sem megy úgy, mint tegnap
Váratlan fordulat
Feldúl egy perc alatt
Csak nézel, s olyan különöset érzel

Hát kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást

Akik a vizsgán megbuknak
Ugye hogy semmit nem tudnak
De aki mindig tervet készít
Az is egy érző ember csak
Mikor a szívről van szó már
Az aki számol rosszul jár
Ezen a téren sajnos kezdő
Aki a számtanban tanár

Hát kétszer kettő néha öt
Nem csalás, nem ámítás,
De valóban sokszor hibás a számítás(és sokszor hibás a számítás)
Kétszer kettő néha öt
Minden tételt félrelök
Egy sokat ígérő szerelmes pillantás

Élsz békés boldogan
Nagy bölcsen gondtalan
És egy nap semmi sem megy úgy, mint tegnap
Váratlan fordulat
Feldúl egy perc alatt
Csak nézel, s olyan különöset érzel

Kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást

Aki eddig fölényesen csevegett a táncról
Kedvesével, mint a hal a vízben, úgy ficánkol
Nem szerette a zenét de rázendít egy dalra
Slágereket üvöltözve tör a diadalra
Utálja a túrisztikát a széltől is fázik
Szerelmével szuszogva a János-hegyre mászik
Nem hitte el magáról, hogy szerelmes lehet
Szörnyen tévedett !

Kétszer kettő néha öt
Kétszer kettő néha öt

Hát kétszer kettő így lesz öt
Szíved dobban mindig jobban
Szerelem hozza ezt a nagy változást
S ez áthúz egy vonással megannyi számítást.
Egy vonással megannyi számítást..
Áthúz egy vonással megannyi számítást.

2008. október 18., szombat

October

October, October
The summer is over
I'm going through changes
I see you again

It's so thought provoking
Emotion evoking
I can't turn around
I don't want to pretend

You stand in my way
With nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

October, October
The summer is over
I'm moving in circles
I'm trying to come in

It's my evolution
The only solution
The torment it's all that
I'm holding within

You stand in my way
With nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

You stand in my way
You've nothing to say
You think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

Don't stand in my way
With nothing to say
And think you're the world
I'm so lost without you
I'm sorry my friend
This is not the end
I'll do it without you
I'll do it again

2008. október 15., szerda

Mitől legyen?

Itt vagyok, énekelek,
Ezen kívül mit tehetek,
Hogy több legyen a zsebemben,
Mitől legyen jó kedvem?

Állok, nézlek, nem értelek.
Ha tudnád, mennyire szenvedek.
Mást ölelsz meg helyettem,
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

Veszek egy cigit, veszek egy sört,
Iszok, ha valaki fizet egy kört.
Nincs pénzem, nincs nevem,
Mitől legyen jó kedvem?

Üres zseb, üres gyomor,
Szembe jön velem a nyomor.
Rossz helyre születtem,
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?
Mitől legyen jó kedvem?

2008. október 7., kedd

Én leszek

Én leszek az éjfél,
Kézenfoglak,
Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy,
A lehulló könnycsepp,
Én leszek
A vággyal terhes tekintet...

Mindenestül
Ott leszek mindig
Mert Te
Engem
Megjel
Öltél...

2008. október 1., szerda

Az utolsó hangos dal

Itt mindenki vendég
És a házigazda fizet
Te idd csak a borát
És prédikáld a vizet

De tanuld meg szépen
Hogy gyűlölni tilos
Akkor is ha van,
Aki minden szennyből kimos

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Az idő lejár
A világ megáll
Hogy hited mit ér
Arról bírád ítél

Ha bűnöktől roskadó
Ágyadba fekszel
Ha gyúlékony tervekkel
Ébredsz fel reggel

Magadtól minden forró
Gondolatot űzz el
És ha jót akarsz magadnak
Hát ne játssz a tűzzel

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

Ha minden pecsét felszakad
Elsötétül majd a Nap
De lesz aki semmitől sem fél
Lesz aki örvend ünnepel
Hogy a Megszabadító így jön el
És a remény újra él

Mert beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal
beleremeg a föld
Amikor megszólal
Nem fog tetszeni
Az utolsó hangos dal

2008. szeptember 29., hétfő

Mit tehetnék érted

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek
És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem
Hogy holnap is még veled leszek, sajnos, nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?
Mit tehetnék, áruld el nekem.

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.

Twist in my sobriety

All God's children need travelling shoes
Drive your problems from here
All good people read good books
Now your conscience is clear
I hear you talk girl
Now your conscience is clear

In the morning I wipe my brow
Wipe the miles away
I like to think I can be so willed
And never do what you say
I'll never hear you
And never do what you say

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

We just poked a little empty pie
For the fun that people had at night
Late at night don't need hostility
The timid smile and pause to free

I don't care about their different thoughts
Different thoughts are good for me
Up in arms and chaste and whole
All God's children took their toll

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

Cup of tea, take time to think, yea
Time to risk a life, a life, a life
Sweet and handsome
Soft and porky
You pig out 'til you've seen the light
Pig out 'til you've seen the light

Half the people read the papers
Read them good and well
Pretty people, nervous people
People have got to sell
News you have to sell

Look my eyes are just holograms
Look your love has drawn red from my hands
From my hands you know you'll never be
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety
More than twist in my sobriety

2008. szeptember 28., vasárnap

Másnap

Egyedül vagyunk, teljesen egyedül,
Senki sem támad, senki sem menekül,
Csendben várjuk az utolsó csatát.

Üres az utca, üres a tér,
Felkavarja a hamut a szél,
Az utolsó előtti háború után.

Fekete-fehér film az élet,
Lassú a halál, lassú az méreg,
Fehér a fény, fekete az eső.

Fiatal leány, aki előttem áll,
Fiatal, mégis túl öreg már,
Az utolsó előtti háború után.

Hideg a szél és senki se véd meg,
Gyönge vagyok és szeretlek téged,
Felkel a Nap és mindennek vége már.

Feküdj le mellém, ölelj magadhoz,
Távol a földtől, közel a Naphoz,
Az utolsó előtti háború után.

2008. szeptember 22., hétfő

Szajha

Űzd, űzd el az álmot, takarj el, rohadt sötét,
Hazudj! Hazudj valami szépet!
Te szajha! A szerelemről mesélj!

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Hús hatol a húsba, csak baszni, mint az állatok,
Üvölts, zengje az ég is!
Csak ennyi kell, csak ennyit várhatok.

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Játssz! Égjen az égig, idegen tűz, a tiszta állapot,
Üvölts! Zengje az ég is!
Csak ennyi kell, ennyit várhatok.

Térdhez a térd, és vállhoz a váll,
Túl akarom élni az éjszakát,
Ha meghalok, az élet megy tovább.

Minden, ami szép volt

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

A vágytól részegen ébredő erő,
Tavaszi indulat, mélyről tör elõ
Belőlem,
Női kéz nyoma a testemen remeg,
A nyár forró szavát veled együtt értem meg.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Támadni kezd a szél,
Nincs több hír, nincs levél.
Alacsony alkonyat hűti le
Magas lázamat.
A Nap még felragyog,
De fagyot hoznak a hajnalok.
De félni nem szabad, amíg csak élsz...

A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból...

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.

Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.

2008. szeptember 20., szombat

Kell még valami

Hallgasd, mi szólunk.
Ha újra útnak indulunk.
A kezdet szép, a búcsú fáj.

A folyón, innen.
Szigetnek tűnik minden.
Hol nincs más út a vizeken át.

Ezer év is kevés, hogy mindent láss.
Annyi titkot rejt ez a nagyvilág.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

A nappal, az éjjel.
A hold s a nap az égen.
Egymástól oly távol jár.

Az ember, a tenger.
Mint cseppek a végtelenben.
Két egyformát úgyse találsz.

Ezer év is kevés, hogy mindent láss.
Annyi titkot rejt ez a nagyvilág.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

Lépj hát.
Jövőnk csak rajtunk áll.
Tedd meg.
Mire vársz?

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

Kell még valami, amit nem feledek el.
Kell valami mégegyszer.
Mert tudjuk jól, hogy minket vár.
És nem érdekel hol a határ.

Kell még valami vagy most vagy sohasem.
Lesz az amit képzeltem.
Mert nem láttuk, nem élhettük még át.
Induljunk hát.

2008. szeptember 19., péntek

Ha van még a világon...

Ha van még a világon!
Ha úgy találod néha, hogy nincs minden rendben,
Nem érzed már régen: ezt még meg kell tennem.
Zavar ha fúj a szél, és unod, hogy rövid a nyár.
Indulnál valahová, de félsz hogy utat nem találsz.
A szobádban ülsz, és bámulsz az ablakon át,
Ellibben valaki, találgatod ki ez a lány.
Elfordítod a fejed, és csak csupasz falakat látsz,
Eltűnődsz, milyen lehet az élet a tenger túloldalán.

Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned kell, még élned kell.
Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned, élned, még élned kell.

Ha azt mondja valaki: te nem voltál mindig ilyen,
Gondold végig az életed, egyszer lenn, egyszer fenn.
Vedd észre magadon a változást a múlttal,
Hidd el, hogy akarod a többet és az újat.

Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned kell, még élned kell.
Ha van még a világon
Amit nem láttál, és nem hallottál.
Ha van még a világon
Amit nem éreztél, s nem próbáltál.
Ha van még a világon
Olyan, ami kicsit is érdekel.
Ha van még a világon
Akkor élned, élned, még élned kell.

Ha van még a világon!
Ha van még a világon!

2008. szeptember 14., vasárnap

Jutka

Jutka átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

Maradjunk még a vasárnapnál,
Ránctalan keddről álmodik a hétfő,
A szerda csak egy szerda,
A csütörtök jelzőt se kap,
Ő hajat mos pénteken,
És szombatra megszárítja a nap.

Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen
Úgy, ahogy te itt nekem.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt
Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak
Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak
Feküdtek egymáson - hívhatjuk b***ásnak,
De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.

Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex,
Régi harcostársak, testi jó barátok.
És a lelki világnak, csontot dobnak olykor,
És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból.
Oly korban értem én a tréfát,
Mikor mindenki annyira vicceseket élt át,
Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.

Pár öböl lángol,
Leverem a hamut, aki velem smárol,
Az a korral jár hazulról el,
Már hosszan jövünk, mikor egyszer
Megszólal hej, hej, hej,
Meg kéne üzenni annak, akit illet,
Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.

Mert igazából vége, csak nem vettük észre,
Mikor és hogy fogyott annyira el szegény,
Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény.
A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák,
Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták.
A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég,
Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.

És amikor egy érzés a teraszra vitte őket,
Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek
Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

'Látásra! -mondta Jutka, és átúszott a folyón,
Elvitte a fényképét innen a házból,
A fűthető álmokat a képcsőből.
Fehér fény úszik a kávéscsészén.

Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen,
Itt senki nincsen
Úgy, ahogy te itt nekem.

2008. szeptember 8., hétfő

Eljátszott gyémánt

Várj, hadd meséljek-,
várj, ülj le, kérlek!
Volt, annyi minden volt...

Várj, elregélek
pár szenvedélyes szót-,
elfelejtett jót.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék...

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Vár, visszatér egy vágy,
minden éjjel:
szállsz, újra hozzám szállsz.

Vár, minden engem vár,
minden éjjel:
fáj, fáj, hogy álom már.

Nézd, ma is forog a Föld, mint rég,
ma is pörög a város még-,
csak a szívem robbant szét...

Nézd, ma is lemegy a Nap, mint rég,
te is ugyanolyan vagy még-,
tudod, én sem változnék..

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Várj, újra élném,
a végét cserélném-,
százszor megér egy ráadást!

De bármerre lépnénk,
a végén lelépnénk-,
hív, messze hív egy állomás...

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Visszajár egy álom,
nem hívom, nem várom-,
de te megtalálsz elvesztett gyémánt...
Visszajár, és látom,
hogy vársz rám az ágyon-,
ahogy senki mást...eljátszott gyémánt.

Úgy hiányzik pár dolog

Mint egy szoba, ami hideg:
nem édes otthonnal vár
Mint egy asztal, ami üres
Nincs betömve még a szám
Mint egy ebéd, ami kihűlt,
vagy tüzet talán sohase lát

Úgy hiányzik pár dolog
Az állam a meséken felkopott
Mint egy árny olyan vagyok
A Világból lassan én is elfogyok

Mint egy ördög, aki csábít
Új kalandokkal vár
Mint az Isten, aki büntet,
Ha nem hisznek benne már
Mint a jövőm, ami adott,
csak a jelenem marad örök talány

Úgy hiányzik pár dolog
Az állam a meséken felkopott
Mint egy árny olyan vagyok
A Világból lassan én is elfogyok

2008. szeptember 5., péntek

Delfin

Bocsáss meg angyal
Én nem így akartam
Csapdába csalva
Várni a napot

Mint egy szomorú állat
Csak nézek utána
Ülök a Holdon
Ide jutottam. Hurrá, hurrá!

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Le a sötétbe
És mindig a fényre
De ahová jutok
Minden sziget lakatlan

Fekszem a parton
Arcom a vízben
Delfinek úsznak
A könnyeimben tovább, tovább

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Próbálom még egyszer
De a Föld nem felel
Ez volt az első jel
Amit nem hittem el

Próbálom még egyszer
De az ég sem felel
Ez volt a legszebb hely
Amit már nem érek el

2008. szeptember 3., szerda

Mi kell hozzá

Kell a szappan, kell egy olló
Forró víz és vizes korsó
Kell egy éles pengeféle
Kell egy bárány tiszta vére
Kell egy üres edényforma
Kell egy ügyes háziszolga
Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy hideg hal a vízből
Kell egy hegyes csont a dögből
Csütörtökről kenyérmorzsa
Harang szóljon a templomba
És a csont akadjon mélyen,
Ne jöjjön ki, amíg én nem
Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?
Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?
Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?
És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?
Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?
Hagyd a szíve hát had, szakadjon, meg
Ma éjjel nincs segítség
Mi kell hozzá még?

Kell egy út a csillagokba
Reménykedni jobb napokba
Kell egy pont a végtelenbe
És kell, hogy hinni tudjak benne
Kell az ördög, kell az Isten
Két nyomógomb kell a liftben
És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy ember és kell egy állat
Kell, hogy ott aludjak nálad
Kell a paplan, kell a párna
Elrejtőzni a kisszobába
Kell a tű és kell a penge
Pálinkát kell, önts a sebre
És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, és hol találom?
Csak egy életem és egy a halálom
Mi kell hozzá, és hol kapom meg?
Ha fáj a szív, hát szakadjon, meg
Ha nincs a földön és nincs az égen
Túlélni nincs esélyem
A kívánságom, hogy teljesüljön
Hát mi kell hozzá még?

2008. július 31., csütörtök

Milyen állat?

Én letépném, de nem szakad
Még tart a szál, nem szalad
Pihen a száj a köldöködön
És érzem már, hogy valami jön

Őszre tél, tavaszra nyár
Csak ennyi kell, amennyi jár
Ameddig tart, ameddig ér
Tavaszra nyár, őszre tél

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

Eső jár a földeken
Nekem is jár valami, nem?
Valami furcsa menedék
Mögéd megyek, nem eléd

Bolond a szív, mindig remél
Mi elveszett, majd visszatér
De ott a fej magasba fenn
Ő tudja jól, mit is jelent

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

És a vágy konokul
Kiszökik és keresgél a holdon túl
Van-e élet, van-e bor
Van-e lélek zsákmánynak, valahol?

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

2008. június 12., csütörtök

Ikrek

Gyönyörű szép, vakít az ég
Ez az a nap, ez az az év
Hiába jó, nem élvezem
Hiába jó, ha nem szeretem

Már nem hat a hit, adj valamit
Ami nem vakít, nem alakít
Csak nyugtat, partra tesz
Magához húz, elereszt

Annyira fáj, mert gyönyörű volt
Most remeg a föld és vérzik a hold
Hiába szép ha nem visz át
Drágám, jó éjszakát!

Repül a gép, visz a hajó
Vissza se nézek. Mire való?
Megérkezés, elindulás
Mintha nem is történne más.

Tied a kéz a homlokomon
Akkor is jó, ha nem akarom
Legyen tiéd, nem érdekel
De nem én engedlek el

Éhes a vágy, megint enni kér
Igazi hús kell és igazi vér
Beleremeghet a föld s az ég
A szerelem mégsem elég

Gyönyörű szép, de belehalok
Saját magamnak nem hazudhatok
Nekem se jó, neked se kell
Ma mégsem engedlek el

Valami más, valami szép
Megválthat, megváltoztathat még
De sosem elég!
Sosem lesz vége már!
Beleremeg most az ég!
Sosem lesz vége már!
Tudom, hogy mennyi elég!
Sosem lesz vége már!
De sohasem lesz talán…
Sosem lesz vége már!

2008. június 9., hétfő

Ilyen egy férfi

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors...

1. Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj...

2. Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

3. Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

2008. június 8., vasárnap

Gyere velem

Mire vársz?
Tudom, hogy mindent
Szeretnél
Itt állsz
Nem is értem
Miért kerestél
Kiabálsz
Valahogy hívnál
Ölelnél
Még egy perc
Végül megteszem én, ne félj

Fogd meg a kezem
Gyere velem
Ha a zene zúg
Tudok egy helyet
Ahol mehet minden
Ugyanúgy
Hiszen ezért
Vártam rád

Nem kell, hogy keress
Csak szeress
Úgy mint azelőtt
Érzem, hogy nem szívod el
Előlem a levegőt
És ezt te is tudhatnád

Ott állsz
Félsz, hogy megint
Elszúrnád
Mire vársz?
Bárcsak
Vigyázhatnék rád
Kiabálsz
Pedig meg is súghatnád
Még egy perc, kérlek velem vészeld át.

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék "nem szeretni"
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: "Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél"
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

2008. június 6., péntek

Gólya

Ha kicsit több, nem baj, maradhat
Fogadjunk, hogy a felét már így is elhagytad
Az életemnek két szárnya van
Az egyikből a másikba irányítom magam

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, két vége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még, kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Jobbról beelőz egy álom
Semmi nincs már a fejemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elém tart egy órát
És a mutatók állnak
Ez a dal rendel hozzá
Öreg országúti fákat

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, hétvége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Háromszor indultam érte
Az égbe én is felfutottam
Mindenki más lentről nézte:
A csillagkapukon átjutottam

Minden újabb kívánságom
S minden egyes régi emlék
Megbotlik egy szivárványon
És összemosódik a festék

Jobbról beelőz egy álom
Nincs már semmi az eszemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elúsznak a fellegekbe
Elúsznak a fellegekbe…

2008. június 5., csütörtök

Néha

A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál

Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el

Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég

És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó

Annyira fáj és annyira jó

2008. május 31., szombat

Dörömbölnek a vágyak

Jó vagy az ágyban, és tetszel nekem,
Lehetnél akár a hű, a hű kedvesem
De nem vagy hű, csak néha kedves
Hozzám és a többiekhez
Na gyerünk...

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Ha nem vagy itt, akkor vágyakozol
Ha itt vagy akkor, megöl az unalom.
Nem élhetek veled se nélküled,
Szétzilálod az életem .

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Egy ősi késztetés bennem
Szinte szétszakítja a testem
Dörömbölnek a vágyak
Maguk alá gyűrnek engem

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
Hogy elveszítheted

Te csak ne sápadj, te csak ne pirulj,
Te csak őrizd meg arcszíned,
Mert jöhet itt még olyan idő
hogy elveszítheted
(ami jár neked)

2008. május 30., péntek

Gyilkos szerelem

Megöl majd érted a szerelem
Hátulról támad majd nekem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Leszokni rólad nem tudok
Még egyet még egyet akarok
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Túl nagy a hely és túl kevés az idő
Túl sok a férfi nekem túl kevés a nő
Ne válassz engem én úgysem az vagyok
Egy életen át még én sem hazudhatok

De egyszer próbáld meg velem,
Kegyetlen, utolsó szerelem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Ez lesz az utolsó alkalom
Az utolsó ugrás az utolsó napon
Az utolsó szó, az utolsó lapokon
Ez lesz az utolsó, hiába számolom

A pusztulás lebeg fejünk fölött
Az utolsó ember a sarkon rád köszön
Utolsó napunk, utolsó perce
Csak a vágy villamosa
Nem jár már erre

Szemellenzős szexuális élet
Testünk, lelkünk az őrült vágyaké lett
Elegánsan verd fejed a falba
Agyad a ruhád, nehogy bemocskolja.

2008. május 29., csütörtök

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Végtelen utazás

A szél kócos hajam arcomba vágja,
Kicsit felébredek.
A sötét árnyak, csak fényre várnak,
Őket is magammal viszem.

Fáradt a szemem, zsibbad a lábam,
Autóm alattam nem pihen.
Utazom kitűzött célom felé, de
Ne hidd, hogy ezt elhiszem, oh, ne!

Az út mellett emberek állnak,
Arcukat elmossa a sebesség.
Belőlem ők is csak foltokat látnak,
S ez elég nekik, pedig többet ér.

Ha jeleznének, intenének:
Álljak meg, mert kellek még!
Azt hiszem ez elég lenne,
S a végtelen utazás véget érne.

Utazom, utazom
A világon át, az éjszakán át,
Utazom egy életen át.

De kell valaki, aki utamon elkísér,
És velem van a nehéz időkben,
S foghatom a kezét, ha az jó.

Ha valaki egyszer megérti azt, hogy
Miről is beszélek, az már nagyon jó.
S az utam nem volt,
Nem volt hiábavaló.

2008. május 27., kedd

Szedegetem

Elég volt, kidobok mindent,
Elég volt, hogy minden rád emlékeztet,
Elég volt, hogy minden nap várlak,
Elég volt, hogy csak téged látlak.

De rég volt, hogy itt jártál nálam,
De rég volt, hogy enyhítetted vágyam,
De rég volt, hogy foghattam kezed,
De rég volt, hogy beszélhettem neked.
Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

Enyém volt a hajad, a tested,
Enyém volt a hangod, a lelked.
Nehéz volt, de kidobtam mindent,
Nehéz volt, mert tudom, téged sosem felejthetlek el..

Szedegetem kidobott emlékeimet.
Szedegetem a széttépett leveleket,
Szedegetem kidobott emlékeimet,
Szedegetem, mert tudom, téged sosem felejthetlek el.

2008. május 26., hétfő

Térj vissza

Gyönyörű szemű szeretőm
Benned a mélybe látok
Nincsenek most hazug szavak
Nincsenek határok, barátok

Kezed alatt énekelnek
A tétova mozdulatok
Szürke egű napjaimat
Fényesíted, ragyogtatod

Nyitott öleden vágy pihen
Titkolsz engem, mint a vétket
Szádból ritkán szól igen
Pillantásom szívvel érted

Lovászfiú lennék, vagy őrződ, vagy harcosod
Vagy lennék úr fölötted, lennék kegyetlen zsarnokod

De te többé már nem akarod
De te többé már nem akarod

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza

Halott szerelmed kihűlt pillangó testét elküldöd nekem
Így kívánsz a jövőre szerencsét
Szerencsét a jövőre, mit nélküled vészelek át
Hát kívánj jó éjszakát

Térj vissza, térj vissza
Térj vissza, térj vissza

2008. május 21., szerda

Persze hajnal van megint

Az ágy nem hófehér
Az éjjel véget ér
Tisztulni kezd most a fény
Persze hajnal van megint
Az Idő ránk legyint
Alvó tested mellett áll a tegnapi én

Minden tudományunk
A tánc, amit tegnap jártunk
Szemünkben megnőtt a vágy

És elmúlt egy perc alatt
Belőle semmi nem maradt
Nem hófehér már az ágy

Nézd hajnal van,
A fény fellobban
Pedig hallom még a dalt
Ami minket összetart
Ne hidd, hogy könnyen elhagylak
Ó, bárcsak értenéd
Bennem nincsen büszkeség
Én adok testet a vágyadnak

Veled is becsaptam magam

De a szívem nyitva van...

2008. május 19., hétfő

Tű a vénán

Kiabáltál és úgy szavaztál,
hogy szabadjon neked ezt is
Elfelednéd de nincs szerencséd,
mert ez fertőzőbb, mint a pestis
Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol
Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán a nyakadba hullott szépen
Zabáltad folyton az életet
De most te vagy terítéken
Mind, aki játszik az ördöggel
Észre se veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged
A magad erejéből, úgy szabadulj meg!

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled
És benn a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár,
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!

2008. május 16., péntek

Minden Hozzád Hajt

Szél szárnyán jöttünk, mint a kék madár,
S gyermek lett a lényünk.
A föld Ránk várt, kaptunk szívet és hazát,
De ellobbant a fényünk.
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Volt száz nyár, láttunk álmot, és csodát,
S voltunk annyi minden...
Sírtál már, és sírtam sok-sok éjszakát,
De mégsincs béke itt bent.
Mondd hol van már, mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Volt úgy bár, hogy hittük nem lesz több határ,
Az égig már elértünk.
De új nap kélt, s átírt minden új reményt,
S a fényében elégtünk
Mondd hol van már mi szép volt...
A gyermek messze rég,
S a felnőtt ma sem tért haza még.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

Mit ér, hogy a szívem most is ver?
És dobban...
Ha senki nem felel
Hiszem még, s tudom megtalállak majd,
Hiszen rég minden csak Hozzád hajt.

2008. május 15., csütörtök

A Zöld, a Bibor és A Fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák.

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép.

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túl tömött buszokon
Bezárt ajtók mögött.

Állok ott ahol a szobádban
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

Játszd el a dalt, ami sose szólt
Vedd fel a fehér gitárt
Játszd el a régi húrokon
Az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon
Folyik a show tovább
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép.

Zöld Csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép.

2008. április 27., vasárnap

Délelőttök a kádba’

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villanás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a csókolatlan száj
A propellerrel borzolt táj
Az ökörsütő huszárok
A fényképező japánok
Te vagy a kocsiban a duda
A túróscsuszás Óbuda
A nedves mezők illata
Az egyetlen, ki megkapna

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Minden szavad felém szalad
Te vagy az ágy, a párna
A délelőttök a kádba’

Te vagy a kulcs a kilincs alatt
Te vagy a fütty a madárba'
Egy jegyszedő vagy a dagályba'
Szerelmesen zebrán szaladsz
Alkonyat lesz, ruhátlan
Megfürdünk a Dunában

2008. április 24., csütörtök

Az utolsó pillanat

Kezekben fegyver
Szemekben éles késként villan
A reménykedés
Mint láz vágtat át
Az agyakon
A lüktetésbe merült
Remegő izgalom:
A várakozás
Az ismeretlennel való találkozás
A vágy és az álom
A tarkókon ül
Mint köd a tájon

És rázendít a Nap
És fénybe merül
Az Utolsó Pillanat

2008. április 18., péntek

A szerelem jó, a szerelem fáj

Aki szakállal hordja a szemüveget,
Biztos nagy tudósa a léleknek,
S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog,
Jaj, a földre zuhannak a csillagok!

Nincs itt baj, hidd el nekem,
Megyünk át az életen,
Néha jó, aztán megszokjuk már.

Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál,
Tőr a szívben, máris meghaltál.
S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul,
Az összes óceán vize túlcsordul.

Nincs itt baj, hidd el nekem,
Csak megyünk át az életen,
Néha rossz, aztán megszokjuk már:

A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.

A szerelem jó, a szerelem fáj,
A szerelem szép, a szerelem fáj,
A szerelem jó, a szerelem fáj.

2008. április 17., csütörtök

Katapult

A hinta száll, közel most az ég
Rajta ül egy srác és én
Szárnyalunk, szerelmeskedünk
Fáj de mégis jó nekünk
A gép zuhan, a füst vakít...

Lángra lobban karjaim közt-eltaszít
Nem lángolt így senki értem-égünk, élvezem
Száj a szájon, katapult muszáj
Rozsdabarna az ég alja és mélyvörös a táj

Sziklaszirt- zajos landolás
Nincs már meg e perc se más
Elégtünk- a magunk szerteszét
Szórja földeken a szél

Az erdő ég- hát földet ért
A vadászgép a hegy mögött
Hulladék száll belőle
És pár bomba ráhull a városra

Megérzések, álmok, jóslatok
Nem mondták neked, hogy
Holnap nem vagy már sehol
Híradók, filmek és a plakátok
Nem szóltak, hogy holnaptól
Már nem kell kabátot venni többé
Jön egy új világ
Nem lesz benne mozgás
De akkor már elaludtál...

2008. április 14., hétfő

Megint hétfő

Mondd, hogy lehet ilyen pontos
Az első nőm, kinek az idő fontos?
Hajnal Hajnalka drága,
Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba.
Hogy induljon újra
Ez a szokott, szakadt, durva film,
A Déja Vu nevű revü,
Cinema-veríték menetrend szerint.
Szorít a száj, akar a kar,
Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal.
Felfal, pedig álmomban
Hittem, hogy az itt az máshol van.
A hab mese csak, jön a borotvaél.
Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

A nap behunyorít az ablakon,
Jó napot! -hallgatom,
Ahogy a csapból kifolyólag szól
Csatornahangon a rádió:
- A verzió, B verzió. -
Tervezni jó perverzió.
Ha oda így meg úgy az ez meg az,
Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse?
Csikorog az elme, vigyorog az ágy:
Mondd, mi lenne?
Ha egyszer a dél is fekve lelne,
Beérném ennyivel.
Na de kelni kell, kanyarog a kifli
A vaj alatt, enni kell.
Tej a tűzhelyen, menni kell,
Lenni kell.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!

Hova jár ébredni az álom?
Ma talán végre megtalálom.
Van egy arc, szembejön az utcán,
Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!
Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn.
Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő.
Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek,
Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged.

2008. április 12., szombat

Szüret

Gyerünk amíg van a sok minden
Míg a falban áram van - Jaj
Minden lány tetszik a diszkóban
És a pasim kint hagytam

Mindig duzzog mikor
Én kicsit jól
Érezhetném magam

Vörösen lángolnak a fenyvesek
A pólón amiben vagyok - Jaj
Olyan rendesek az emberek
Nevetnek bármit mondhatok

Most ők mondják meg
És én nevetek
Annyira jó játék

(Szüret)
Gyerünk amíg van a sokminden
Míg a falban áram van - Jaj
Soha nem mennék én el innen
Máshol mindig csalódtam

Itt a lángok között megágyazok
És lehunyom szemem

68

Azt mondja hallod, hangod túl kemény.
Azt mondja halkan, ha a nap véget ér.
Ne fekete-fehéret dúdolj, színeset!
Szabadot, szépet, szépet, fényeset.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

Azt mondja hallod, szíved túl nehéz.
Azt mondja táncolj, míg a nap véget ér.
Senki nem hallja, hogy nem is akarja, hallani.
Senki nem érti, senki nem érzi.

2008. április 10., csütörtök

Vámpír

Egy kocsi dudál
Lefékez, beszállok
Mire várunk most?
Nem tudod, meglátod
Ha combon simogatlak én
Azt az egyet szeretném,
Hogy levedd már a gyűrött kabátod

Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de Rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém
Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás
Mert úgysem kell Belőled más

2008. április 9., szerda

Vackolj belém

Látod megszelidült, amit küld az a nézés, ez nem babonáz meg már,
Persze tetszik meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár,

Be is van rúgva, szégyelli-tudja és reméli, hogy én is nagyon,
Én meg jelzem persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom,

A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe,
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste,

De semmi sem úgy van,a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a cédém,
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n,

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam minden esetre,
A Váci utcában a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve,

Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan krisna
Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza.

......(fütyülés)

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja, jobb egy Isten is, mint a semmi,
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni,

A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor,
És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná, vackolj belém.

2008. április 7., hétfő

Irgalom Nélkül

Gondoltam egye-fene, elindulok haza fele
Kezemben egy kövér deckkel
A másikban egy hideg, félig üres üveg
Hát elég hülye egy reggel

Gondoltam egye fene, jó van legyen fele-fele
Nekem úgyis van még
De tudod, jól ha már alig lenne
Én neked akkor is adnék

Valamit hagy mondjak még el…

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Jöttek a buli hegyek, gondoltam belemegyek
Félni tőlem nem kell
Ne hidd, hogy megijedek, nem vagyok hülye gyerek
Ilyen egy bátor ember

Valamit hagy mondjak még el…

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

De aki nem vár semmit magától
Az nem menekül meg a magánytól
De aki járt már a pokolban
Az tudja jól, hogy ott nincsenek lányok

Bűvészmutatványok, halál van csak és vér
És fájdalom és senki senkit nem kímél
Nincsenek sztárok, nincsenek barátok
Ott csak fejvadászok néznek rád a fegyver célkeresztjén át

Gondoltam egye-fene, elindulok haza fele
Kezem a telefonon
Önnek egy üzenete érkezett
Te vagy az ékezet, Én meg a mondat végi jel

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Van a cucc, van a szesz
És ha nem érted, hogy van ez
Ülj le, és mélyeket lélegezz…
Választ nem ad senki lehet, de a szíved jelez

Mer’ aki nem vár semmit magától
Az nem menekül meg a magánytól
És egyedül marad végül
Irgalom Nélkül…

2008. április 4., péntek

Tűzvigyázó

Rám bízták az Istenek az égben lángoló tüzet
Nekem kell rá vigyázni, nem hagyhatom kihunyni.
Merített már erődből, varázsló és pár költő
Fényt hoztál sötét korokba, voltál jel ablakokban.

Nem tudlak megkötni, mint férfit gyönge lány
Hogy fényed melegítsen minden éjszakát
Meg akarlak őrizni, még szunnyad bennem láng
Ragaszkodom hozzád, te legyél minden boldogság.

El akartak rabolni, el akartak tiporni
Néha fel kell szítani, nem hagyhatlak kiégni.

Nem tudlak megkötni, mint férfit gyönge lány
Hogy fényed melegítsen minden éjszakát
Meg akarlak őrizni, még szunnyad bennem láng
Ragaszkodom hozzád, te legyél minden boldogság.

2008. április 3., csütörtök

Éjjeli lámpa

Íme ég éjjel a lámpa,
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon énnekem,
Biztos én is azt keresem, és ha nem
Tetszik neki, amit lát,
Legyen az privát vélemény,
Ne tudja meg a nagyvilág,
Hadd szeresse magát tovább!

Nem veszem a szemem le róla,
Egy kis kihagyás elég volna,
Hogy a titkát kikacsintsa másnak,
Pedig ezért a titokért otthon engem várnak.

A szekrényből kiveszed a szárnyad,
A falról leemeled a kardod,
És éjfélkor kiszállsz az ablakon,
És érzed, hogy a többi nagyon szép baglyok
Elejtik a pockot, ha látják,
Milyen célokért szállsz harcba.
Ma még kiismerheted a lámpát,
Holnap belenézhetsz a napba.

Nem veszem a szemem le róla,
Egy kis kihagyás elég volna,
Hogy a titkát kikacsintsa másnak,
Pedig ezért a titokért otthon engem várnak.

Íme ég éjjel a lámpa,
Ha a fényében bárki
Találna valamit, az szóljon énnekem,
Biztos én is azt keresem, és ha nem
Tetszik neki, amit lát,
Legyen az privát vélemény,
Ne tudja meg a nagyvilág,
Hadd szeresse magát tovább!

Nem veszem a szemem le róla,
Egy kis kihagyás elég volna,
Hogy a titkát kikacsintsa másnak,
Pedig ezért a titokért otthon engem várnak.

Ha a síelő lemegy a hegyről a völgybe,
És nem talál már helyet, ami lentebb lenne tőle,
Megáll akkor várván egy tektonikus mozgást,
Ami megemeli őt is meg a szájához egy forrást.
Persze hogy csak tiszta forrás jöhet szóba,
Legfeljebb ha piszkos, lefekszem a hóba,
Lefekszem a hóba, lefekszem a hóba,
Legfeljebb ha piszkos, lefekszem a hóba,
Hébe, hóba.

2008. április 2., szerda

6/8

Hatnyolcad, hatnyolcad
Dőlök az ajtónak
Homlokom üvegen
Nézem, hogy odalenn
Kergetnek, ügyes vagy
De azért gyere fel
Van itt egy nagy szobám
Néhány szék és pohár
A többiek? Elférnek
Mesélnek még egyet
Arról, ha valami
Odalent elveszett
Attól még lehet itt
Hallgatni nagyokat
Jó, üljetek asztalhoz
Hatnyolcad, hatnyolcad

Hatnyolcad, hatnyolcad
Földobtam, elkaptad
Aztán elengedted
Jól van, még mehetsz egy kört,
de majd megállunk
Ülünk és találunk
Rendszert az egészben
Például, te engem
A többiek? Nem tudom
Szerintem meghaltak
Vendégek elmennek
Rendje a dolgoknak
Egyet még csengetnek
Itt hagytak valamit?
Szerintem észre sem veszik,
ha elveszik

Jó, leszek a ház
Ha már fogózni nem akarsz
Hazatalálsz
Jó, leszek a Nap
Vagy valami nagy
A szíved alatt

2008. március 30., vasárnap

Nem adom fel!

A tükör előtt állok, és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma szültetett hátrány.
"Na, mi a gond? Na, mondd, mi a gond?!"
Valaki mondja meg, hogy ki vagyok, és pont!

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

Sakk. Sokk. Ez nem valami sok.
Évek óta kutatom, hogy mégis ki vagyok.
Nem hős, nem nős, nem gyémánt és nem is agyag,
Se csúcstechnika, se hanyag anyag.

Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy,
Moszkvában gazdag, de idehaza szegény.
Törpének óriás, óriásnak törpe,
Playboynak téboly, egyenesnek görbe.

"Hát idehallgass most, kishaver!
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Lemehetsz hídba, de nincs, aki felavat,
Híd sem vagy, szedd össze magadat!
Nem vár se dicsfény, se kárhozat,
Tettes se vagy, se áldozat."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát,
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel, míg egy darabban látsz,
Nem adom fel, míg életben találsz,
Nem adom fel, míg nem robbanok szét,
Míg akad egy kerék, mi tovább vihet még,
Mi tovább forog még.

Néha félek, hogy élek, s bárhova nézek,
Az ég és a föld közé - na szép! - jól beférek.
Éppen ideférek, akár a hamburgerbe a ledarált részek
És az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
A kérdést kilövöm az űrbe, ha kell,
Hátha válaszolnak rá a marslakók.

"Már megint ez a duma hé, kishaver,
Örülj, ha valaki még hátbaver!
Ne filozofálj, hidd el, az a fő,
Hogy sok pénz legyen és elég nő!
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben."

De nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát
A befőtt pedig eltegye a nagymamát!
Én kérdezek, amíg szétesek,
És ha nincs, aki felel, én nem adom fel.

Nem adom fel...

2008. március 13., csütörtök

Egy pillanatra

Minden óra
Járja újra
Nincs időd egy pillanatra
Mégis itt állsz
Tudtad, ez lesz megint

Csak nem a vágynak
tárgya lep meg?
Mélyén lent a bal zsebednek
Mégis, mit vársz?
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad

Mert minden óra
Járja újra
El ne vessz egy pillanatra
Rajtavesztesz
Tudtad, ez lesz megint

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol, pedig nem szabad
Nem szabad
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el

Hogy mondj nemet, ha nem lehet?

Rabul ejt még egy mozdulat
Átkarol most egy perc alatt
Perc alatt
Rabul ejt még, és úgy ölel
Hogy könnyek mosnak egy percre el
Egy percre el
Rabul ejt még, de nem marad
Elkísért hát egy percre csak
Egy percre csak

Ki helyett szeretsz?

Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.

Leszek neked az égbolt,
Leszek neked bármi,
Ha lehunyt szemed engedi
A testedet csodálni.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.

Mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.

Ki helyett szeretsz te engem?
Mondd kit látsz te bennem?
Lehet, hogy nem az vagyok, akire vártál:

Nem az, aki hív, nem az, aki vár,
Nem az, kivel ébredtél,
Nem az, kivel álmodtál.

Lennék én a híd

Eljött a perc, indulnod kell
Ne is nézz hátra
Búcsúztass el mindent, ami visszatart
Szabadságod ára

Dobd el, és hited lesz, mi az úton végigkísér
Drágább, hogy elcseréljed vagy megtagadd bármiért

Vár rád egy új, kalanddal telt világ
Magához csábít
Nincs visszaút, úgy fonja köréd magát
Meséivel kábít

Rejtsd el a kínzó kétség minden áruló jelét
Bízz bennem, fogadd el, karom nyújtom feléd

Lennék én a híd
Amin átkelhetsz, ha hív
Aki még mindig visszavár
Mindig segít

Lennék én a szó
Ami nem parancsoló
Semmire soha nem kényszerít
Szép és szelíd

Nagy lesz az út, lesz majd, aki érted él
Lesz olyan, ki gyűlöl
Lesz ünnep és gyász, lesz kínzó szenvedély
Mindent felőröl

Az élet fáj kicsit és a végén majd megfeszít
Elvész, ki letér az útról és mindent elveszít

14

Nem volt még tizennégy, de én már szúrtam,
Ahogy az injekciósok tűje szúrja a vénát,
Feküdtem én is a földön, félkábultan,
Ahogy részeg Ádám keresi betépett Évát.

Nem volt még tizennégy, de már alig várta,
Hogy lekerüljön róla a bikini felső,
Lesütött szemmel az ajtót kulcsra zárta,
Amikor arra kért hogy én legyek neki az első

Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Én az ágyba vágyom veled,
Nekem az ágy a vágyam veled,
Oda vigyél el,

Nem volt még tizennégy, de én már bánom,
Hogy megtettem neki mindent, bármire kért,
Hiába keresem, azóta nem találom,
Neki adtam mindent a semmiért!

2008. március 11., kedd

Régi évek

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent.
Szemtől-szembe, szembe fúj a szél,
Hallom a hangját, hozzám beszél.
Éjjel megküzdök még a nappal,
Változásokat hoz majd a hajnal ránk.

Új a hús és friss a vér,
Mégis minden, minden a régi, a régi még.
Az eszme marad csak, az arcok mások,
A forradalomból viccet csináltok.
Ha semmi se szent és semmi se számít,
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

Mint a nyár, régi filmeken,
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem.
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn.

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam...

De vége már,
Mindenki érzi, hogy vége már.
Mindenki érzi, de senki nem érti,
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már,
A tűznek, a szélnek, az égnek,
Annak a gyönyörű, igazi évnek.

Régi, régi, régi évek,
Csak az álmok színesek, szépek.
Régi, régi, régi színek,
Ha mást az agynak, mást a szívnek.
Régi hősök és régi sztárok,
Régi, régi, régi lányok,
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam.

2008. március 7., péntek

Dal teázáshoz

Autó fordul, széken a ruhád,
Nézed az utcát, szerintem át
Fogsz ázni mondom, ha ott állsz a gangon,
Dobsz a galamboknak, hadd dobogjon
Valamiért a szívük,
Legyen céljuk, ne mindig higgyük,
Hogy mind csak eszköz arra,
Hogy ez a város le legyen sz**va.

És legyen attól rendbe' minden,
Hogy esik az eső és attól frissen
Kinőtt Fejes Káposztához
Hasonlítson reggel a város,
És te is új legyél benne,
Zöld, mint egy mozgalom és egyre
Ugorj az autók elé,
Ki a könnyekkel, kifelé!

Érezd, hogy lehet, hogy most vagy,
És nemcsak egy tévedés hozhat
Változást, ki kell hogy jöjjön
A bőrödből a nődre egy ködmön,
Ha fázik, mert tél lesz és tényleg,
Hátha igaz, hogy felőled élhet
Minden, amit gyilkolni szoktál,
Hadd használjon el, amit hordtál eddig.

Hadd álljon meg benned az élet,
Hogy megkérdezd: -Élet mi végre kérlek,
Hogy annyira keményen meneteltél,
Engem mint birka lelegeltél,
Tisztellek, küzdesz, meg minden,
Csak valld be nekem, hogy nincsen
Szükséged immáron másra,
Csak a kezedben a dáma párra,
Hogy megemeld ismét a tétet,
Nyerjél még egy pár évet,
Csinálj még egy pár dolgot,
Amit valaki fontosnak mondott!

2008. március 6., csütörtök

Szívrablás

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy

-Gyere be, mit hoztál ide el, csak nem hiánytalan
-Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
-Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed amíg van
Hülye voltál, mondom majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Minden egyszerű dalban

Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.

Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

Most is téged hívlak,
Bár hidegnek látszom,
Magamat feszítve hídnak,
A halállal játszom.

Vírus-város, törvény-örvény,
Az ösztön a börtönöm,
De az áhítat lassan átitat,
S hogy itt lehetek, most megköszönöm.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam.

(Olyan, mint egy tündöklő angyal...)

Tükröt tartasz az égnek,
Szabad vagy,
Nincsen kitől félned,
Csak magad vagy.

Hiszen benne élsz Te
Minden egyszerű dalban,
Hiszen velem vagy,
Mint egy oltalmazó,
Mindenható dallam