2012. november 7., szerda

Emberek botokkal

Velem itt van a hold és
kérdi halkan, minek nekem
az a kevés maradék,
ami elfogy holnap, és a szavakért
van az a pici rés
ajkaid közt, amivel mindent ellöksz,
Majd elásol valahová.
Az ajkaid közt
amivel mindent ellöksz,
majd elásol valahová.

Mit ajánlsz, mit csináljak?!
Majd küldök valakit, és ővele várjad, hogy jöjjek!
De ne szeress többet, mint
Amit elbírsz!...

...nyögte a fiú a lánynak,
hogy "Vigyázz, mert felzabálnak
a sokat rimánkodó percek!"
Örültem, és vártam,
hogy mindenki más is örüljön ennek!...
Ahogy elvegyülnek az angyalok,
mert ők is csak tojástojó szárnyasok,
Ők is csak tojástojó szárnyasok.

Ők is csak itt vannak,
mert itt kell lenni még egy picit,
hogy megnézzük, ahogy az Istent kergetik
botokkal az emberek...
S már senki sem tudja, hogy kit szeret.
Már senki sem tudja, hogy kit szeret!

Nincsenek megjegyzések: