Ha ébren volnál

Alszik a város, mélyül az ég, a szomszédok is bambák.
Törökülésben, az ablak alatt hallgatnám a bandát,
De ma éjjel már nincsen koncert, a sarki bisztró zárva,
Csak ülök a padlón, magamba bújva, a szívem elég árva.

Kimennék, de nincs idő, az éjjel non-stop diszkó.
Unalmában a kávéjába tintát tölt az író,
De nincs veszély és nincs sziréna, nyugodt a lidércálom,
A párna csendes, a takaró hűs, én mégis másra vágyom

Tudom alszol, ha ébren volnál,
A csillagok közt barangolnánk,
Körbe néznénk, a felhők csúcsán,
Megszületnénk egymás ajkán.

A horizonton fiatalok szeretkeznek szépen,
Ádám és Éva az almafáról egy almát lop le éppen.
Mi is ennénk egy nagy kosárral, ha ott lennénk a fánal,
Most otthon alszol, ha ébren volnál, te is erre vágynál.